Az ürgék néma sikolya

Az ürgék az emberi fül számára hallhatatlan, ultrahangos sikítással jelzik társaiknak és más fajoknak, ha ragadozó közeleg.
A denevéreknél és ceteknél régóta köztudott, hogy ultrahangokat bocsátanak ki, amelyek a távolság meghatározásában játszanak szerepet: a lokátor (maga az állat) saját jelet – ultrahangot – küld a távolba, és a jel visszaérkezéséig eltelt időből a vadászó, tájékozódó állat meghatározhatja a jel által megtett utat.
Az állatvilág más fajainál eddig keveset tudtunk az ultrahangos kommunikációról. Bár ismert volt, hogy néhány rágcsáló, – patkány, hörcsög – kiad ultrahangos sikolyokat, de hogy ezek pontosan mi célt szolgálnak, az eddig rejtély volt.
A kanadai Winnipeg Egyetem munkatársai most Richardson-ürgéknél (Spermophilius richardsonii) tanulmányozták, hogyan reagálnak az ember közeledtére. A kutatás eredményeiről a Nature-ben számoltak be.
Az állatok rendszerint hallható vészsikolyt adtak ki, miközben szájukat tágra nyitották, testüket pedig előrehajlították. Máskor azonban ugyanebben a testhelyzetben az ürge nyitott száján nem jött ki hang, csak a levegő mozgást lehetett halványan érzékelni.
A kutatók a néma sikolyt ezután denevérdetektorokkal tanulmányozták. Azt találták, hogy a rágcsálók az ember közeledtét érzékelve időnként 48.000 Hz rezgésszámú kiáltásokat adtak ki. (1Hz = 1 Hertz, vagyis másodpercenként egy rezgés.)
Ezt az ember nem hallja, hiszen fiatal korban az emberi fül hallási tartománya a 16-20.000 Hz rezgésig terjed, idősebb korban pedig már csökken az érzékenység a magas hangok iránt, ekkor a fül hallástartománya 10 – 16.000 Hz között van. (A fizikusok az alsó határ alatt lévő hangokat nevezik infrahangoknak, a tartomány felső határán túl terjedőket pedig ultrahangoknak.)
A kanadai kutatók rögzítették a néma sikolyt, és lejátszották más ürgéknek. Az állatok vészjelként értékelték azt, a szokásosnál éberebbé váltak, és fejüket forgatva, szemükkel és fülükkel a ragadozót keresték.
Az ultrahangos kommunikáció az ürgék között előnyt jelenthet, hisz az ellenségnek számító ragadozó madarak többsége nem hallja. Ráadásul az ultrahangos kiáltások rendszerint nagyon rövidek, így anélkül lehet a társakat riasztani, hogy távolabbi ragadozók figyelmét magukra vonnák.
Kapcsolódó cikkünk: