Egyre különösebben viselkednek a vadon élő állatok

Az állatok átalakuló viselkedésért a szakemberek elsősorban az élő szervezetbe beépülő, hormonális változásokat okozó vegyi anyagokat teszik felelőssé.

Többek között közéjük tartoznak a nehézfémek (például az ólom), az erősen toxikus poliklórozott bifenil, amelyet a hetvenes évekig elektronikai cikkek gyártása során használtak; vagy a bisfenol-A, amelyet műanyagok gyártásához, konzervdobozok belső bevonásához használnak.

A biológusok több évtizede tudják, hogy ezek a környezetszennyező anyagok hatást gyakorolnak a vadon élő állatok viselkedésére. Az elmúlt években az is világossá vált, hogy a vegyszerek gyengítik az állatok immunrendszerét, valamint megváltoztathatják fizikai felépítésüket, nemi szerveiket, nemzőképességüket.

Most két egymástól független kutatás is kimutatta, hogy ezeknek a kemikáliáknak az állatvilágra gyakorolt hatásai sokkal súlyosabbak, mint ahogy azt korábban sejtették. Már a szennyező anyagok kis koncentrációja is jelentős változásokat idéz elő számos faj párzási és társas szokásaiban.

A két kutatócsoport – a bécsi Konrad Lorenz Intézet és az amerikai Massachusetts állambeli Amherst College kutatói – egymástól függetlenül, számos állatfaj viselkedését figyelte meg.

Többek között azt találták, hogy a dikrotofosz rovarölő szernek kitett hím seregélyek a párválasztás során legalább 50 százalékkal kevesebbet énekelnek illetve illegetik magukat, valamint kevesebbet repülnek, és csökkentik a táplálék gyűjtésre fordított időt is.

Az alacsony koncentrációjú endoszulfán növényvédő szernek kitett tarajos gőték számára nehézséget okozott a potenciális jelölt feromonjainak felismerése.

Megfigyelték, hogy a DDT klórtartalmú rovarölő szernek kitett hím sirályok jelentős hányada, amint kikel a tojásból, párzani próbál társával.

Az aranyhalak atrazin hatására hiperaktívvá válnak, a TCDD vegyszernek kitett makákók játéka pedig eldurvul.

Ugyanazon vegyi anyag eltérő koncentrációja merőben más hatást fejthet ki az állatokra. Hím egereknél például bizonyos növényvédő szerek kis koncentrációban erősítették az állat szaglását, nagyobb koncentrációban viszont gyengítették. Előfordulhat tehát, hogy közepes dózisban tesztelt vegyszerek biztonságosnak tűnnek, kisebb dózisban viszont elképzelhető, hogy kifejezetten károsak.

A kutatók úgy vélik, hogy az állatok változó viselkedését a vegyszerkutatóknak is intő jelként kellene értékelniük, ezek a szerek ugyanis hosszú távon kifejezetten károsnak bizonyulhatnak.

A két kutatás az Animal Behaviour című szaklap legfrissebb számában jelent meg.