Megmérgeztük az Északi-sarkvidék élőlényeit is

A természetbe kerülő növényvédő szerek és egyéb mérgező anyagok komoly veszélyt jelentenek a jegesmedvékre – erősíti meg a korábbi kutatások eredményeit egy új vizsgálat.

A Kanada északi részén és a Norvégiához tartozó Spitzbergákon vizsgálódó nemzetközi kutatócsoport hormonális és immunrendszeri elváltozásokat figyelt meg a sarki csúcsragadozónál, és a változások egyértelműen a szervezetükben felgyülemlő vegyszerekkel magyarázható.

A legtöbb jegesmedve szervezetében több száz emberi eredetű vegyszer található, amelyekkel szemben védtelenek.

A növényvédő szerek mellett a legnagyobb kárt az erősen toxikus poliklórozott bifenil (PCB) jelenti, amelyet a hetvenes évekig elektronikai cikkek gyártása során használtak. A kutatók szerint minél több PCB található a jegesmedvékben, annál kevesebb az antitest vérükben, és annál érzékenyebben reagálnak a fertőzésekre.

A mérgező anyagok befolyásolják a kortizol és a pajzsmirigy hormonok termelődését is. A hormonszint változása hatással van az állat fizikai felépítésére, viselkedésére és nemzőképességére. A hormonális elváltozás egyik meghökkentő bizonyítéka, hogy egy 2000-ben végzett vizsgálat tanúsága szerint a Spitzbergákon élő jegesmedvék több mint egy százaléka hermafrodita, azaz mindkét nem nemzőszerveivel rendelkezik.

A kutatásról két tudományos szaklap, a Journal of Toxicology and Environmental Health és az Environmental Health and Environmental Health Perspectives számolt be.

Méreglánc

Az elmúlt évtizedekben több kutatás is kimutatta már, hogy a Föld legérintetlenebb területei közé sorolt Északi-sarkvidék lakói a mérgező vegyszerekkel szemben bolygónk legvédtelenebb élőlényei. A jegesmedvéktől a gyilkos bálnákig, az eszkimóktól az inuitokig, a sarkvidéken élők szervezetében kiemelkedően magas az ártalmas vegyi anyagok mennyisége.

A mérgező vegyi anyagok közül külön említést érdemelnek a nehézfémek (például az ólom), a már említett erősen mérgező poliklórozott bifenil (PCB), és a bisfenol-A, amelyet műanyagok gyártásához, konzervdobozok belső bevonásához használtak. A rendkívül lassan lebomló vegyszerek a széllel és a vízáramlatokkal érik el a sarkvidéket, ahol felhalmozódnak az állatok zsírszöveteiben. A tápláléklánc minél magasabb fokán áll az állat, annál magasabb koncentrációban fordulnak elő szervezetében a mérgező vegyszerek – ezt a folyamatot nevezzük bioakkumulációnak.

A kutatók először a hetvenes években fedezték fel, hogy a sarkvidéki fókák szervezetében nagy mennyiségű DDT növényvédő szer gyűlt fel. A hetvenes évek közepén a kemikáliát kimutatták a belugáknál, a jegesmedvéknél és számos halfajnál is.

1987-ben újabb megdöbbentő felfedezés következett: a biológusok a Kanada északi részén élő inuitok szervezetében az országos átlagnál ötször nagyobb mennyiségű PCB-t találtak. A jelenség egyértelműen az étrenddel magyarázható. Az inuitok ugyanis elsősorban a tápláléklánc csúcsához tartozó rozmárokkal, bálnákkal, fókákkal táplálkoznak, az állatok – mérgező vegyi anyagokban gazdag – zsírja a zord környezetben a legmagasabb energiaértékű táplálékok közé tartozik.