Spermaháború – Az emlősök az orrukat is bevetik

A spermaverseny a legtöbb állatfaj számára nem ismeretlen kihívás.

A muslincáktól kezdve a lazacokon át a csimpánzokig a hímek spermaháborúban állnak riválisaikkal. E fajoknál a nőstények egyidejűleg több hímmel is párosodna: így a hímeknek komoly küzdelmet kell folytatniuk, hogy a megtermékenyítési versenyben ők legyenek a befutók.

A taktika fajonként változik. A kisasszony-szitakötők hímjeinek pénisze például súrolókeféhez hasonlóan képes a riválisok által elhelyezett spermát csaknem teljes egészében eltávolítani.

A hím mezei pocok kiszagolja a riválist

Ugyancsak leleményes eljárást fejlesztettek ki a mezei pockok. A Nature legfrissebb számában megjelent tanulmány szerint a hím mezei pockok kiszagolják versenytársaikat. Ha a hím riválist érzékel a közelben, akkor a párzás során extra mennyiségű spermát bocsát a nősténybe.

Az amerikai Memphis Egyetem kutatói vizsgálatuk során hím mezei pockokat párosítottak fogamzóképes nőstényekkel. A párokat két ketrecben helyezték el: az egyiket szagosították más hímek illatanyagával, a másikban viszont nyomuk sem volt a riválisoknak.

A kísérletben résztvevő tíz hím mindegyikénél megfigyelték, hogy a szagosított ketrecben a kopuláció alatt sokkal nagyobb mennyiségű ondót bocsátottak ki, mint a másik ketrecben. Azt tapasztalták, hogy a rivális közelségére a hímek nem több ejakulációval, hanem egy ejakuláció alatt több hímivarsejt elhelyezésével reagáltak. Míg a szagos ketrecekben a hímek átlagosan 169 millió spermiumot bocsátottak ki egy-egy ejakuláció alkalmával, a másik ketrecben csupán 98 milliót.

A nőstény mezei pocok ösztrusz alatt normálisan 4-6 hímmel párzik, és elképzelhető, hogy mindegyik utód más hímtől származik. Minél több hímivarsejtet hagy a hím maga után, annál nagyobb az esélye több petesejt megtermékenyítésére.

A Memphis Egyetem kutatóinak tanulmánya az első, amely kapcsolatot tár fel a szaglás és a hímek közötti spermaverseny terén. Feltehetően a mezei pockok mellett más emlősök is felhasználják kiváló szaglásukat a küzdelemben. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az emlősök alig öt százaléka monogám, a többségnél különböző fokú promiszkuitás figyelhető meg.

Számjáték

A kutatók szerint az emlősöknél a spermaháború többnyire számok játéka. Míg számos rovarfaj képes eltávolítani a riválisok spermáját, az emlősök inkább a nagy számok törvényét vallják: az a hím, amelyik több hímivarsejtet tud célba juttatni, nagy valószínűséggel több utódot vallhat magáénak.

Feltehetően a spermaháborúval magyarázható az is, hogy a hím pockok és csimpánzok heréje arányaiban nagyobb a szabad szerelemnek kevésbé hódoló fajokénál.

A gorillák heréje például eltörpül a csimpánzoké mellett. Hozzá kell tenni azonban, hogy az ezüsthátú gorillahímek számára a spermaháború tulajdonképpen ismeretlen jelenség, hiszen egy-egy hím egész háremet tudhat magáénak.

Jól jönne az erényöv

A háborút egyébként rövidre vághatná egy erényöv. Egyes rovarfajok már ezt is kifejlesztették:

A dél-amerikai vöröstövű zebralepke (Heliconius erato) hímje például anti-afrodiziákumot fecskendez a nőstényébe, amely a potenciális versenytársakat több hétig távol tartja.

Nála is drasztikusabb eljárást alkalmaz a Moniliformis dubius nevű élősködő féreg, amely tulajdonképpen „befalazza” a nőstény nemi szervének nyílását a párosodás után.