Géntérképpel az elefánt orvvadászok nyomában

Az afrikai elefántok száma az 1970-es évek eleje óta 1, 3 millióról kevesebb, mint 400 ezerre csökkent. A drámai fogyatkozásért egyértelműen az elefántvadászat tehető felelőssé.

Amióta 1989-ben betiltották az elefántcsont-kereskedelmet, a nyílt szavannákról a sűrű esőerdőkbe tevődött át az elefántok vadászata – így a helikopteres megfigyelők szeme elől rejtve marad a bűncselekmény. A Veszélyeztetett Vadon Élő Növény- és Állatfajok Nemzetközi Kereskedelmi Egyezménye (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora, CITES) ezért most járőröket alkalmaz az orvvadászok lefülelésére és az elejtett elefántok tetemének fellelésére. E módszerrel azonban hosszú évekbe telhet, amíg felgöngyölítik egy-egy terület elefántvadászait.

Összehasonlítás

Sam Wasser, a Washington Egyetem genetikusa munkatársaival elefántürülékből származó DNS-mintákat elemzett. A minták Afrika területén 28 különböző vidékről származtak. A kutatók feltérképezték a kontinens eltérő részeiről származó elefántok génállománya közötti különbségeket.

Megállapították, hogy az esőerdőben élő elefántok olyan mértékben elszigetelődnek a többi elefántpopulációtól, hogy DNS-ük alapján is elkülöníthetőek. A géntérkép alapján tehát nagy biztonsággal megállapítható, hogy az adott állat mely erdőben vagy szavannán élt. Az észak- és dél-afrikai elefántcsordák között nagyobb mértékű genetikai információáramlás figyelhető meg, de még ezek esetén is eldönthető a pontos származási hely.

A genetikai módszert Wasser az Interpol szolgálatába állította. A világ különböző piacain lefoglalt elefántcsontból mintát vesz, és ennek DNS-állományát összehasonlítja az ürülékből származó génekkel. Így azonosítható a leölt elefánt származása, és a nemzetközi hatóságok nagyobb figyelmet fordíthatnak az adott terület ellenőrzésére.