Az okapi, az erdő zsiráfja

Az okapi az erdő zsiráfja: bár a zsiráffélék családjába tartozik, nyaka sokkal kurtább híres rokonáénál, magassága is csupán másfél méter.

Ez a ritka állat a Kongói Demokratikus Köztársaság, az egykori Zaire területén fekvő sűrű, mocsaras Ituri esőerdeiben tanyázik.

Elszórtan és elzártan él az őserdő mélyén, ez biztosította hosszú évmilliók során fennmaradását. A sok ősi tulajdonsággal bíró állatot „élő kövületnek” is nevezik, mivel a fosszilis leletek tanúsága szerint a felső-miocén óta jóformán alig változott.

Az okapik félénkek, magányosak, nem merészkednek az ember közelébe, ezért nem is tudunk róluk sokat. Első látásra az ember nem is hisz a szemének, hogy ilyen állat is van. Furcsa külsejük ellenére az erdőben alig lehet őket észrevenni: az okapi színei az árnyékos, sötét erdő színei.

Mivel rendkívül magányos és félénk természetűek, a zoológusok az esőerdőben élő mbuti pigmeus nyomkövetők segítségével figyelik meg őket. Miután a kongói Wildlife Conservation Society (Vadvédelmi Társaság) munkatársai csapdába ejtettek néhány egyedet, rádiós jeladókkal szerelték fel őket. Ez alapján tudjuk például, hogy a nőstények territóriuma 4-5 négyzetkilométer, a hímeké pedig 12 négyzetkilométer.

A nőstények hosszú, 14 hónapos vemhességet követően hozzák világra utódjukat, amelyet aztán elbújtatnak. Mivel családi életről az okapiknál nem beszélhetünk, kizárólag a nőstény gondoskodik a borjú etetéséről. Egész nap keményen kutat élelem után, ám közben naponta 3-4 alkalommal meglátogatja kicsinyét, és megszoptatja. A szoptatás nagy megerőltetés a nősténynek, ezidő alatt szinte csontsoványra fogy.

Az okapik legfőbb ellensége a leopárd és az ember. A múltban a vadászat nem okozott gondot, mivel a mbuti pigmeusok csak elvétve ejtik el őket. Az elmúlt évtizedekben azonban felerősödött az orvvadászat, és a háborús Ruandából, valamint Ugandából is a pigmeusoknál jóval modernebb harci eszközökkel felszerelt orvvadászok tizedelik ezt a mókás kinézetű állatot.