Darázs-valóságshow az állatkertben

Új fajjal gyarapodott az állatkerti Vivárium, vagyis a Rovarház gyűjteménye. A déli papírdarázs (Polistes dominulus) ugyan Magyarországon is honos, mesterséges körülmények között azonban nem könnyű gondoskodni a tartásukról, bemutatásukról, főként speciális hőmérsékleti, illetve világítási igényük miatt. A világ állatkertjeiben nem is igen akad olyan hely, ahol bemutatnák ezeket az állatokat. A fővárosi állatkert Viváriuma mégis vállalkozott erre a nem kis szakmai kihívással járó feladatra.

A darazsak élete ugyanis roppant érdekes, csakhogy a gyakorlati megfigyelésnek általában gátat szab az emberek félelme a darázscsípéstől. Az Állatkert Rovarházában viszont üveg mögül, biztonságos helyről, mégis közvetlen közelről lehet megfigyelni ezeket a sárga-fekete sávos rovarokat. Mi több, napjában kétszer, 11 és 14 órai kezdettel az állatgondozók darázs-bemutatót tartanak, amelyen bemutatják a darazsak életének titkait. A bemutató alatt, és utána a következő egész óráig (tehát 12, illetve 15 óráig) a darazsak életét egy harmincszoros nagyítású kivetítőn is nyomon követhetik a látogatók.

Mi a szösz az a darázspapír?

A papírdarazsak fészke úgynevezett „darázspapírból” áll. Ezt az építőanyagot úgy állítják elő a darazsak, hogy lehántják a fakérgek, száraz deszkák felszínét, majd a faanyagot felaprítják, nyálukkal pépesítik és gombóccá gyúrják, végül pedig a fészek felszínén elegyengetik. Egy-egy fészek akár 250 sejtből is állhat, a Rovarházban bemutatott darazsak egy 150 sejtes fészket alakítottak ki.

Ezek a sejtek egyrészt élelemraktárak (a szélső sejtekben ugyanis mézcseppeket raktároznak a darazsak), másrészt apró bölcsők. A darázskirálynő az üres sejtek falára rakja le a tojásokat (tulajdonképpen megtermékenyített petéket), sejtenként egyet-egyet. A ezekből öt nap elteltével kelnek ki a lárvák, akik a sejt felső végéhez tapadva, fejjel lefelé csüngve fejlődnek tovább. A dolgozók (akik amúgy fejletlen ivarszervű nőstények) megrágott, péppé gyúrt rovarhússal etetik a fejlődő lárvákat, akik 20 nap elteltével bábozódnak be. A frissen kikelt darázs kirágja magát a bölcsőből, és ki is takarítja maga után a sejtet, amelyben nevelkedett.

Az állatkertben bemutatott, mintegy 150 egyedből álló családnál is remekül működik a munkamegosztás. A fiatal dolgozók a fészek takarításával és védelmével foglalkoznak, vizet és nektárt gyűjtenek a lárváknak, és meg is etetik őket (a vizet itatás mellett főként a fészek hűtésére használják), valamint gondoskodnak a raktárkészletek feltöltéséről. A tapasztaltabb dolgozók rovarokra vadásznak, méghozzá igen hatékonyan. Egy fészekre való darázs évente több rovart pusztít el, mint egy fészekaljnyi énekesmadár.

Forrás:Fővárosi Állat- és Növénykert