Eltűnhet az európai nyérc

Bár Nyugat-Európában már csak elvétve vadásszák szőréért, az európai nyérc egyre ritkább: az utolsó komolyabb, kevesebb mint 200 egyedből álló populáció a Franciaország és Spanyolország határán húzódó Piranneusokban található.
Öt-tíz év múlva végleg eltűnhet a vadon élő európai nyérc (Mustela lutreola) Franciaországból és Spanyolországból – nyilatkozta az AFP hírügynökségnek Pascal Fournier francia állatorvos, az európai nyérckutató központ vezetője egy közelmúltban megrendezett konferencián.
Az európai nyérc a párduchiúz mellett Európa legveszélyeztetettebb ragadozó faja.
Bár csapdákkal már nem vadásznak rájuk, gyakran tévednek más állatok (például a pézsmapatkányok) csapdáiba. Évente több példány lesz gázolás áldozata, valamint rendszerint alulmaradnak nagyobb termetű, izmosabb amerikai rokonaikkal szemben is – így a nyérc eltűnőben van Nyugat-Európából.
Egy évszázada az európai nyérc még egész Franciaországban jelen volt, ma már csak az ország délnyugati részén található hét kisebb populáció, közülük a legnagyobb egyedszáma sem haladja meg a 200-at. Nagy európai nyérc populáció ma már csak Oroszország középső és keleti részén található, a becslések szeint itt még körülbelül 40 ezer példány él. Így nem csoda, hogy Oroszországban az európai nyércet még mindig vadásszák bundája miatt. Nyugat-Európában 1980 óta tilos a vadászata.
Bundája miatt azonban az európai prémesállat-tenyésztő telepeken gyakran találkozni vele. A tenyésztők kontinensünkön is előnyben részesítik a nagyobb termetű, Kanadából származó nyérc alfajt (Mustela vison). Harcos állatvédő aktivisták többször engedtek már szabadon fogságban tartott amerikai nyérceket, amellyel viszont az európai nyércek túlélési esélyein csak rontottak.
A nyérc a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozik. Termete a görényéhez hasonló, ezért Székelyföldön vízi görénynek is nevezik. Színe a vidráéhoz hasonlítható. Erdélyben „kis vidrának” másutt „vidra menyétnek” is nevezik. Álla kivételével egész teste barna, gerincvonalán sötétebb színű szőrzet húzódik végig, farka dús, feketébe hajló. Álla alatt kis fehéres, olykor sárgás folt van. Orra, alsó és felső ajkai fehérek, mintha tejbe mártották volna. Testhossza 35-45 centiméter.
Éjszakai állat. Fő előfordulási helyei a védelmet nyújtó, csendes erdők zavartalan patakjainak vidéke, ahol a vízpartban üreget ás, vagy a már készen levő, természetes odúkban veri fel a tanyáját. Jó úszó, gyorsan víz alá bukik veszély esetén, mert a víz alatt meglehetősen sokáig bírja. Patakok, tavak, mocsarak vidékén zsákmányát halak, békák, folyami rákok, csigák, vízimadarak fészkeinek tojásai és csibéi alkotják.