Fakitermelés a Bükki Nemzeti Park fokozottan védett területein
A közelmúltban a Bükki Nemzeti Parkban intenzív erdészeti beavatkozásra adtak ki engedélyt védett, illetve fokozottan védett területeken, veszélybe sodorva számos védett faj helyi állományát. A bükki eset és a szerte az országban tapasztalható hasonló ügyek rávilágítanak a természetvédelmi hatósági munka általánosságban alacsony hatékonyságára.
A Védegylet sajnálattal értesült a Bükki Nemzeti Park által Felsőtárkány illetve Cserépváralja fölött több erdőrészletre kiadott, véghasználatra vonatkozó szakhatósági hozzájárulásról – áll a szervezet sajtóközleményében. A fakitermelésnek áldozatul eső területek fokozottan védettek illetve védettek, több közülük az Unió hazánkban nemrégiben kihirdetett Natura 2000 hálózatához tartozik. A véghasználat számos védett növény- és állatfaj, így 11 védett – köztük 5 fokozottan védett – denevérfaj élőhelyét pusztítja el.
A bükki eset nem egyedi jelenség. A hatóságok tevékenységük során rendszeresen sértik a természetvédelmi érdekeket azáltal, hogy azokat nem képviselik elvárható következetességgel az engedélyezési eljárások és az ellenőrzések során. Néhány közelmúltbeli látványos eset a sajtóban is megjelent, így a kékkúti ásványvíz-kitermelés, a szentgáli hulladéklerakó, a táti közútépítés vagy a zengői lokátor engedélyezése. Az ügyek többsége azonban rejtve marad.
A probléma gyökerei
A hatóságok létszámhiányából az intenzív terepi jelenlét elmaradása adódik, így rendszerint késve értesülnek a jogellenes tevékenységekről, ezért a tényállás (pl. az elkövető személyének) felderítése gyakran lehetetlen. Emellett a hatóságok a hozzájuk beérkező engedélykérelmek nagy száma miatt azok alapos tartalmi értékelésére képtelenek, így az általában a beruházó elvárásait tükröző környezeti hatástanulmányok tartalmi felülbírálatára nem vállalkoznak. A bírságolás, büntetés kiszabása is gyakran elmarad, mivel nem vállalják a fellebbezések nyomán várható hosszadalmas és időt rabló jogi procedúrák, perek végigvitelét.
A hatóságok kezében lévő jogszabályi eszközök is hiányosak. A természetvédelmi törvényhez kapcsolódó miniszteri rendelet hiányában a védett fajok védelme érdekében elrendelt használat-korlátozásokkal a hatóság a perbe hívást kockáztatja. Ezen túl egyes természetkárosító tevékenységek, pl. erdei cross-motorozás, elleni fellépéshez szükséges eszközök és jogszabályi háttér sem állnak rendelkezésre.
Az egységes és következetes irányelvek hiánya miatt az egyes területi hatóságok gyakran nem azonos módon értelmezik a jogszabályokat, területenként változó szigorral szereznek érvényt az előírásoknak.
”Természetvédelmi kezelés” védett területen
A hatóságok nem lépnek fel kellő eréllyel, nem képviselik következetesen a természetvédelmi érdekeket, más, vélt vagy valós gazdasági-társadalmi szempontok dominálják döntéseiket. Az engedélyezési eljárások során nem vállalják a konfrontációt az államigazgatás felsőbb szintjeivel, valamint a gazdasági érdekcsoportokkal és olyan tevékenységekre is kiadnak engedélyt, melyek természetkárosító voltáról maguk is meg vannak győződve. Az engedélykiadások során érvényesített korlátozások tényleges betartatásának következetes ellenőrzésére a hatóságok nem kerítenek sort, ennek eredményeként az engedélyektől eltérő tevékenységek, azokat messze meghaladó, túlépített épületek találhatók a védett területeken. A független, szakértői véleményekkel szemben gyakran a beruházó által megrendelt és többnyire számára kedvező környezeti hatástanulmány állításait veszik figyelembe.
Forrás: Védegylet
Fotó © Jávor Benedek, Védegylet