Veszélyben az antarktiszi tápláléklánc
A krill az antarktiszi tápláléklánc létfontosságú eleme, számos bálna, fóka és pingvinfaj kizárólagos tápláléka. A tengeri jég fogyatkozása miatt azonban a krillmennyiség drasztikusan csökken: egy új kutatás szerint az 1970-es évek óta 80 százalékkal esett vissza a déli-óceáni krillállomány.
A tengeri jég kulcsfontosságú a krill táplálkozása szempontjából. Tavasszal a napfény mennyiségének növekedésével ugyanis a jégtáblák alsó felszínét tengeri algák összefüggő rétege borítja el, és ez a növénytakaró tölti ki a táblák belsejét felszabdaló repedéseket is.
Ezen a fejjel lefelé fordított legelőn táplálkozik a krillt alkotó egyik faj, a vöröses színű, kifejlett korában mindössze négy centiméter hosszú antarktiszi világítórák (Euphausia suberba). A tavaszi moszatdiéta után nyáron mindenevő életmódra tér ár, növényi planktonokat és rákokat (beleértve fajtársait is) fogyaszt. Az antarktiszi világítórák számos bálna, fóka és madárfaj kizárólagos eledele.
Zsugorodó tengeri jég, csökkenő krillállomány
A brit antarktiszi kutatócsoport felmérései szerint az 1970-es évek óta az Antarktiszi-félsziget közeli vizeken a krillmennyiség körülbelül 80 százalékkal csökkent. (A jeges kontinensen az élet szinte kizárólag erre a félszigetre és a környező szigetekre koncentrálódik.)
A kutatók 12 ezer, 1926-39 és 1976-2003 közötti, déli-óceáni hálókivetés adatai alapján jutottak erre a következtetésre. A kutatások alapján kiderült az is, hogy a legtöbb krill az Antarktiszi-félsziget északkeleti partjainál él. A hosszú távú trendek alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a nyári krillállomány fokozatosan fogyatkozik.
A brit kutatók szerint a nyári krillállomány csökkenése a globális felmelegedés miatt fokozatosan zsugorodó tengeri jéggel magyarázható. Az Antarktiszi-félsziget átlaghőmérséklete az elmúlt ötven évben 2, 5 Celsius fokkal növekedett, a téli átlaghőmérséklet mintegy 5 Celsius fokkal emelkedett. A globális felmelegedés hatásai Földünkön itt a legjelentősebbek.
Antarktiszi világítórák (Euphausia suberba)
További kutatások szükségesek annak kiderítése érdekében, hogy kimutatható-e közvetlen ok-okozati viszony a krillállomány visszaesése és az antarktiszi fajok (például az Adelie-pingvinek) egyedszámának csökkenése között.
A kutatás eredményeiről a Nature legfrissebb száma számolt be.
Indul a lakossági fecskeszámlálási akció!
Fecskeles címmel indít újabb lakossági madárszámlálási akciót a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), amely a TermészetLesen program következő állomása - tájékoztatta az MTI-t a szervezet.
Egyszülős családmodell
A komodói varánusz (Varanus komodoensis) a legnagyobb ma élő gyíkfaj: hossza elérheti a három métert, testsúlya pedig a 90 kilót. A hegyes fogú, izmos ragadozó még a vízibivalyokat is elejti.
Elkészült bennszülött növényeink leltára
Csaknem egy évtized munkájának eredményeként elkészült a Pannóniai flóratartomány (Pannonicum) bennszülött növényeinek a leltára - közölte a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság az MTI-vel.
Tíz éves a National Geographic Magyarország asztrofotós projektje
Széles körű megjelenés és presztízs értékű elismerés lehetősége bontakozott ki a csillagászati fotográfia egyre népszerűbb műfajában.
Ne féljünk a pókoktól!
Napjainkban a körülöttünk lévő természet nagymértékű pusztulását tapasztalhatjuk. Az emberek egyes állatfajoktól félnek, irtóznak, holott a természetben minden egyes faj fontos láncszem, ha egyik kiesik magával rántja számos másik faj sorát. Jelen írásom célja, hogy a pókokat kicsit közelebb hozzam az emberekhez, hiszen ők is a körülöttünk élő természet fontos részei.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
