Hogyan tűnt el a Földről a legnagyobb testű madár?
Nem az ember miatt halt ki a moa; a valaha élt legnagyobb testű madár kipusztulása már azelőtt megkezdődött, hogy találkozott volna az emberrel – derül ki egy új kutatásból.
A strucchoz hasonló, átlagosan 3, 5 méter magas és 250 kg tömegű moa tündöklése és bukása mostanáig az emberi faj különös barbárságáról szóló történetnek hatott.
A repülni képtelen, megtermett madárkák boldogan szaladgáltak Aotearoa (Új-Zéland maori nyelven) földjén, mígnem megérkeztek az első polinéz telepesek Hawaii-ból, és húsáért lemészárolták a teljes madárállományt.
Egy molekuláris genetikai tanulmány azonban cáfolni látszik ezt a verziót. Az Új-Zélandi Egyetem munkatársai Neil Gemmel vezetésével vizsgálták 58 Dinornis (a tíz moa fajból a legnagyobb) csontmaradványainak mitokondriális DNS-ét. Ezt a DNS-típust csak az anyák örökítik tovább.
A kutatók számítógépes programmal vizsgálták a mutációs változásokat, és ezáltal rekonstruálták a faj állományának időbeli változását.
A vizsgálat alapján arra a következtetésre jutottak, hogy 1000 évvel ezelőtt több százezer Dinornis élt Új-Zélandon. A másik kilenc fajra is kiterjesztve a számítást ez azt jelenti, hogy a 6000-től 1000 évvel ezelőttig tartó időszakban 3-12 millió moával kell számolni. Egy korábbi vizsgálat szerint i.sz. 1280 körül, amikor az első emberek megjelentek Aotearoa-n, a moa-állomány mintegy 159 ezer példányt számolt.
Ezek szerint már az ember érkezését megelőzően is történt valami, ami megindította a moák kipusztulását, a vadászat csak az utolsó csepp volt a pohárban. Gemmel szerint a moák pusztulásában fontos szerepet játszhattak a vulkánkitörések, madárinfluenza-, szalmonella- és tuberkulózis-szerű járványok, melyeket a vándormadarak hurcoltak a szigetre.