Helikopterekkel keresik az orángutánokat

A levegőből próbálják megfigyelni az orángutánok fészkeit azok a tudósok, akik Borneó szigetének Malajziához tartozó részén, Sabah tartományban vizsgálódnak. Az orángutánok ugyanis erdőlakók, ennél nagyobb állat nemigen él már fákon. Az éjszakát is a fák ágai között töltik, alvófészkeket készítenek maguknak.

A nemzetközi kutatócsoport megkísérli a lehető legpontosabban megbecsülni, hány emberszabású majom maradt a rendkívüli módon veszélyeztetett vidéken.

A mostani számlálást végző Marc Ancrenaz és kollégái a légi, pontosabban helikopteres „felderítést” a földön végzett felméréssel kombinálják. Becslésük szerint a Borneón élő orángután populáció az utóbbi húsz évben 35 százalékkal csökkent. A kutatócsoport a Plos Biology című szaklapban közölte eredményeit.

Tizenegyezer orángután Sabahban

Két alfaj A délkelet-ázsiai szigetvilágban Borneón és Szumátrán élnek orángutánok (rendszertani nevükön: Pongo pygmaeusok). A szó legszorosabb értelmében vett elszigeteltség miatt így két alfaj alakult ki: a szumátrai orangután (Pongo pygmaeus abeli) és a borneói (Pongo pygmaeus pygmaeus). Egyes nézetek szerint a földrajzi elkülönülés olyannyira erőteljes, hogy immár biológiailag is önálló fajnak minősíthetők a két szigetet lakó populációk. Forrás: zoobudapest.com

A legfrissebb eredmények szerint mintegy 11 ezer orángután él Sabahban, legalábbis a most zajló felmérés előzetes adatai ezt mutatják. Ez a vártnál kétezerrel több emberszabású majmot jelent.

A mostani számlálás kapcsán a kutatók hangsúlyozzák a helikopteres felderítés fontosságát, mert a csak földön végzett vizsgálatok nem lehetnek pontosak. (Képtelenség ugyanis a sűrű dzsungelben minden egyes „majomtanyát” megtalálni.)

Érdekesség, hogy a sabahi orángutánok hatvan százaléka a védett zónákon kívül él. „Több orángutánra bukkantunk, mint amennyire számítottunk, s mindez növeli a globális populáció lélekszámát. Ugyanakkor húsz éve még több emberszabású majom élhetett itt, számuk talán a húszezret is meghaladta” – vélekedett a cikk társszerzője, Dr. Benoît Goossens, a Cardiff University munkatársa a BBC kérdésére. A nagyobb arányú pusztulás tehát vitathatatlan Goossens szerint, még akkor is, ha valamivel több állatot találtak az előzetesen vártnál.

A kutatócsoport megállapította, hogy az orángutánok őserdőbeli elhelyezkedése foltszerű, vagyis Sabah területén nem egyenletesen oszlanak el csoportjaik. Az emberszabásúak a keleti és a középső zónákban bukkannak fel a leggyakrabban. Mindössze két kisebb csoportot tartanak nyilván a Crocker Range Nemzeti Parkban és a Mount Kinabalu Nemzeti Parkban.

A kutatók a mostani vizsgálatot abból a szempontból is hasznosnak tartják, hogy a jövőben Afrikában is hasonló felméréseket lehetne végezni.

Húsz éven belül kipusztulhatnak az orángutánok? A National Geographic Online tavaly októberben számolt be egy harvardi kutatócsoport megállapításairól, miszerint az orángutánok tíz-húsz éven belül eltűnhetnek a bolygónkról, ha így folytatódik az erdőirtás Délkelet-Ázsiában. Az indonéz rendőrség nem tudja megállítani az illegális fakitermelést, ezért az orángutánok élőhelye folyamatosan zsugorodik. A favágók már nemcsak a folyók partján, hanem a dzsungel mélyén, az emberszabásúak élőhelyén is dolgoznak. Knott az indonéziai Gunung Palung Nemzeti Parkban élő orángutánok viselkedését tanulmányozta. A park a világ orángután populációja egytizedének, körülbelül 2500 egyednek ad otthont.