Összefügg-e a vízilovak kannibalizmusa a lépfenejárvánnyal?

Az ugandai Erzsébet Királynő Nemzeti Parkban a nyár végén anthrax járvány tört ki, mely eddig legalább 220 vízilovat pusztított el. A példátlan pusztulás oka megosztja a zoológusokat, de többen egyetértenek abban, hogy a tömeges elhullás részben az állatok kannibalizmusával magyarázható..
Joseph Dudley, washingtoni környezetvédelmi szakértő úgy véli, a lépfene baktériuma azért okozhatott járványt a nemzeti parkban, mert a vízilovak időről-időre megeszik elhullott társaikat. Érvelését a Newscientist-nek azzal támasztja alá, hogy például a bölények és egyéb anthrax gazdaszervezetek körében nem terjedt el a betegség.
A vízilovak alapvetően növényevők, viszont egyáltalán nem olyan békés jószágok, mint az tohonya küllemükből gyanítható volna – Afrikában sok ember haláláért tehetők felelőssé. Először 1996-ban írta le Joseph Dudley azt a megfigyelést, hogy vízilovak impalatetemeken lakmároztak. Azóta azt is megfigyelték, hogy ezek az állatok elhullott fajtársaikba is belekóstolnak, ha úgy adódik.
Sebesen
Roy Bengis, egy dél-afrikai nemzeti park állatorvosa úgy véli, a kannibalizmus annyira ritka a vízilovak körében, hogy önmagában nem tehető felelőssé a lépfenejárványért. Szerinte elsősorban a túlnépesedés felel a tömeges megbetegedésekért, hiszen ilyenkor a vízilovak agresszívebbé válnak, könnyebben egymásnak mennek, és megsebzik fajtársaikat. Ezek a tátongó sebek ideális talajt képeznek az anthrax spórák számára, és a betegség így terjedhet.
Dudleynak szerinte igaza van abban, hogy a túlnépesedés miatti harcokban időnként elhullott vízilovak tetemét – főleg táplálékhiány esetén – megeszik a társak, tehát így is terjedhet a kór. Egy másik fontos fertőzésforrás a táplálékul szolgáló fű és víz szennyezettsége.
Egy járvány kitörésének ritkán van egyetlen kiváltó oka. Gyakoribb, hogy sok kedvezőtlen tényező együttesen vezet a betegség gyors, feltartóztathatatlan terjedéséhez.
Kapcsolódó cikkünk: