Szex az állatvilágban – 2004 legérdekesebb felfedezései

1. A méret a lényeg

Egy ragadozó emlősök körében végzett felmérés bebizonyította, hogy a pénisz mérete igen is számít, a rendkívül zord körülmények között élő állatoknál a tekintélyes méret a sikeres párzás kulcsa lehet.

Kanadai tudósok 122 ragadozó emlős fajnál vizsgálták a péniszcsont és az állat élőhelyének átlaghőmérséklete közötti kapcsolatot. Azt találták, hogy a sarkokhoz közeli fajok testméretükhöz viszonyítva relatíve hosszabb péniszcsonttal rendelkeznek, mint a trópusokon élők. Folytatás >>

2. A termet is számít a párválasztásnál

Bár a biológusok régóta sejtik, hogy az állatvilágban a hímek és a nőstények méretbeli különbsége az ivari szelekcióval magyarázható, most először sikerült ezt pontos adatokkal is alátámasztani.

A kelet-angliai Bath Egyetem kutatói dr. Székely Tamás vezetésével a közelmúltban a világ minden részéről származó száz partimadárfaj párosodási szokásáról, a hímek és a nőstények méretéről, valamint természeti körülményeikről készítettek feljegyzéseket. Az adatokból egyértelműen kiderült, hogy minél nagyobb a hímek közötti verseny, annál nagyobb az adott faj esetében a nemek közötti méretbeli különbség. Ezzel ellentétben, azoknál a fajoknál, ahol nem túl intenzív a verseny, a tojók mérete gyakran meghaladja a hímekét. Folytatás >>

3. Új párzási bajnoka van az állatvilágnak

Egy ausztrál tücsökfaj (Ornebius aperta) az állatvilág új párzási bajnoka: a hím három-négy órán belül ugyanazzal a nősténnyel akár 50-58 alkalommal is kopulálhat.

Ezzel a teljesítménnyel az ausztrál tücsökfaj nem csak a rovarvilág, hanem az egész állatvilág új rekordere. A rovar a tigrisektől és az oroszlánoktól hódította el a képzeletbeli trófeát. Párzási időszakban a tigrisek akár napi 50 alkalommal is párosodnak, 5-15 perces megszakításokkal. Mindezt 5-6 napig is bírják. Az ausztrál tücsökfaj azonban ennél is elképesztőbb teljesítményre képes. Folytatás >>

4. A pókok különös párzószerve – és az evolúció

Az állatok közt a pénisz mérete, alakja, sőt száma is megdöbbentő változatosságot mutat. A pókok viszont pénisz nélkül is jól elboldogulnak. Helyette módosult tapogatólábukat, az ún. pedipalpust, használják a sperma nősténybe juttatására.

Törpepók

A tapogatólábak nincsenek kapcsolatban az ivarmirigyekkel, ezért a pókoknak – fecskendőhöz hasonlóan – föl kell tölteniük azokat spermával, mielőtt fölkeresnék a nőstényt.

A pókok párzása meglehetősen bizarr, részben azért, mert a nőstények sokkal nagyobbak, mint a hímek, másrészt a párzás csúcspontja után a nőstény gyakran fölfalja partnerét. Egy törpepókcsoport különösen kitűnik „szexuális perverzitásával”. Folytatás >>

5. Mindkét nemnek ad esélyt az óriáskalmár

A saját neméhez tartozó egyedekkel is párzik az óriáskalmár (Architeuthis), amely 15-20 métert is elérő hosszúságával a legnagyobb gerinctelen állat a Földön – állítják német és új-zélandi kutatók.

Egy hatméteres hím óriáskalmár testében ugyanis olyan spermanyomokat fedeztek fel, amelyek csakis egy másik hímtől származhatnak. A németországi Stralsund Tengerészeti Múzeumában jelenleg folyik az Új-Zéland partjainál kifogott ritka példány preparálása.

Biológusok korábban feltételezék már, hogy az óriás tintahal mindkét nemnek ad esélyt, eddig azonban a teóriát nem sikerült igazolni. Az óriáskalmár hímje a nőstény (és időnként hím társa) bőre alá fecskendezi spermáját. A különös párzási szokásra az lehet a magyarázat, hogy a 200-300 méter mélységben élő óriáskalmárok nagyon ritkán találkoznak, így a hím nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy hímivarsejtjeit belespriccelje fajtársába, bármilyen nemű is az. Folytatás >>

6. Homoszexualitás az állatvilágban – jár-e előnnyel?

A homoszexualitást sokáig az emberi faj sajátjának gondolta mind a tudományos, mind a társadalmi közvélemény.

A fajfennmaradás szempontjából a nehezen értelmezhető viselkedésforma azonban jelen van az állatvilágban is.

Megfigyelések támasztják alá, hogy egyes delfinek, birkák, orángutánok és bizonyos madarak körében sem ismeretlen az egyneműek közötti testi szerelem.

Mi lehet a szelekciós előnye ennek a terméketlen magatartásformának? Folytatás >>

7. Spermaháború – Az emlősök az orrukat is bevetik

A spermaverseny a legtöbb állatfaj számára nem ismeretlen kihívás. A muslincáktól kezdve a lazacokon át a csimpánzokig a hímek spermaháborúban állnak riválisaikkal. E fajoknál a nőstények egyidejűleg több hímmel is párosodna: így a hímeknek komoly küzdelmet kell folytatniuk, hogy a megtermékenyítési versenyben ők legyenek a befutók. A taktika fajonként változik. Folytatás >>

8. A kacsacsőrű emlős elképesztő szaporodása

A kacsacsőrű-félék családjába csupán egyetlen genusz tartozik, benne egyetlen fajjal, a bámulatos tulajdonságokkal bíró híres kacsacsőrű emlőssel. Csőre a kacsákéra hasonlít, csakúgy mint lábai, amelyek öt ujját úszóhártyák kötik össze. Tojásokat rak, ám kicsinyeit tejjel is táplálja. Ausztrál kutatók most kiderítették, hogy e furcsa fajnál az utódok nemének meghatározása sem szokványos módon zajlik. Folytatás >>

9. Néhány emlős nőstény befolyásolja kicsinye nemét?

Az Edinburgh és az Oxford Egyetem kutatói szerint a zebrák, bölények, vagy az őzek aktívan befolyásolják a születendő utód nemét, amellyel céljuk kicsinyük túlélési esélyeinek növelése. Az elv pedig, amely mentén a patás állatok döntenek a nem felől, hogy mennyire egészséges, fitt maga a nőstény. Kiemelkedően erős, egészséges nőstény általában hím utódot, gyengébb, fejletlenebb nőstény pedig lányutódot hoz a világra. A kutatásról a New Scientist brit tudományos lap számolt be. Folytatás >>

10. Az állatvilág legodaadóbb apái

Néhány állatfaj esetében a hím a nőstényt messze felülmúlva segíti az utódok – és velük saját génjei -fönnmaradását.

Egy ausztrál kétéltűfaj, a csípőtasakos béka nősténye nagyjából 20 petét rak. Ezután a nőstény nem törődik a petékkel, hanem angolosan távozik, sőt esetleg keres egy új párt, hogy további petéket rakjon. A mindennapi teendők ellátását a hím veszi át. A csikóhal-apáknak még szorosabb a kapcsolatuk a jövendőbeli utódokkal, de nagyon gondos apák a császárpingvinek, a keményfejű törpeharcsák, és a dél-amerikai selyemmajmok hímjei is. Folytatás >>