Nárcisz, Melinda, Őzike2020. október 29., csütörtök
Természet

Az óriássasok rejtélyes növekedése

2005.01.05.Admin
National Geographic Magyarország

A kihalt új-zélandi Haast-sasok 10-15 kilósak voltak, és 80 kilométeres sebességgel csaptak le áldozatukra. Most kiderült, hogy ezek az óriásragadozók a világ legkisebb sasával rokoníthatók, és rekord idő alatt nőttek hatalmasra.

Új megvilágításba helyezhetik a madártani és az általános evolúciós kutatásokat azok a biológusok, akik az egykor Új-Zélandon élő óriássasok maradványait vizsgálták meg. DNS-elemzésük szerint e madarak a ma élő egyik legkisebb sasnak a rokonai, vagyis esetükben hihetetlen méretnövekedés következett be viszonylag rövid evolúciós periódus során. Mindennek nyomán újra kell osztályozni a sasokat, és talán nevet is kell cserélniük a Haast-féle óriásmadaraknak.

Hétszáz éve még uralták a levegőt

Hétszáz évvel ezelőtt, amikor Új-Zélandra megérkeztek az első – polinéziai eredetű – emberek, különleges állatvilág népesítette be az Ausztráliától délkeletre fekvő szigeteket. A két nagy szigetből álló területen szárazföldi emlősök nem éltek (kivéve három denevérfajt), viszont 250 madárfaj uralta a levegőt és persze a földet is.

Vetélytárs híján a madarak közül került ki – az ember megjelenéséig – a legnagyobb és legerősebb ragadozó, ez pedig az úgynevezett Haast-sas (Harpagornis moorei) volt. Ez az állat rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezett, és az eddigi adatok szerint minden idők leghatalmasabb sasfaja volt. Tömege 10 és 15 kilogramm között mozgott, szárnyainak fesztávolsága pedig a 2-3 métert is elérhette. Elsősorban Új-Zéland déli szigetén élhetett, de talán az Északi-sziget déli részén is előfordult.

80 kilométeres sebességgel vetették magukat a prédára

Méretei alapján a Haast-sas elérte a „repülőképesség” határát: ennél testesebb madár már nemigen tudott volna aktívan mozogni a levegőben, legfeljebb a légáramlatokat kihasználva vitorlázhatott volna.

A Haast-sasok azonban akár az óránkénti 80 kilométeres sebességet is elérhették, s ezzel az egyébként is nagy tömegű ragadozó úgy csaphatott le áldozatára, hogy szinte egyből harcképtelenné tette azt. A Haast-sasok áldozatai a növényevő, óriási méretűre növekedő moák voltak. A moák átlagosan 3, 5 méter magasak és 250 kilogramm tömegűre nőttek. A moák Új-Zélandon azért nőhettek meg ilyen hatalmasra, mert a földön nem voltak ragadozók, például nagymacskák vagy farkasok.

Ám a moák, – csakúgy, mint a Haast-sasok –, az ember terjeszkedése nyomán végleg eltűntek: a sasokból az utolsó példányok ötszáz évvel ezelőtt pusztulhattak el, bár egyes legendák szerint a XIX. században még láttak belőlük néhányat Új-Zélandon. A távoli szigetekre körülbelül hétszáz éve érkeztek meg az első polinéziai népcsoportok, amelyek a moák módszeres levadászásával és kiirtásával elvették az élelmet a sasok elől, így aztán a tápláléklánc csúcsán lévő állatok is kihaltak. A kihalás ötszáz évvel ezelőttre tehető, vagyis körülbelül 300 évvel az emberek megjelenése után pusztultak el a Haast-sasok. (A több száz éve letűnt moákra manapság legfeljebb csak a Sesame Street tévésorozat „Big Bird”-je és persze számos új-zélandi csontmaradvány emlékeztet…)

A tápláléklánc csúcsát tehát nem valamilyen macskaféle jelentette Új-Zélandon (az ember megjelenéséig), hanem a Haast-sas, amely rávetve magát a moákra, hatalmas és különlegesen erős lábaival előbb feldöntötte a nagy növényevőt, majd rendkívül hosszú karmaival átszúrta a nyakát vagy a koponyáját. Minthogy más ragadozók nemigen voltak a 700 évvel ezelőtti Új-Zélandon, a moákat ártalmatlanná tévő Haast-sasok napokig fogyasztották áldozatuk húsát. A moák tömege a ragadozókénál 15-ször is nagyobb lehetett.

A Haast-sast Julius von Haast fedezte fel 1872-ben, moa-csontleletek vizsgálata közben egy olyan területen, amelynek tulajdonosa egy George Moore nevű férfi volt. Innen kapta a madár tudományos nevét: Harpagornis moorei. A Haast-féle madarak létezését jelenleg mindössze három csontvázlelet bizonyítja a világon. Ezek közül kettő Új-Zélandon maradt, egy pedig a Londoni Természettudományi Múzeum féltve őrzött kincse.

Meglepő eredmények a genetikai vizsgálatok nyomán

S hogy mindez miért érdekes? Nos, a PlosBiology szakfolyóirat friss cikke szerint a hatalmas, kihalt Haast-sasok a világ egyik legapróbb sasának a rokonai! Ez a magyarul ausztrál törpesasnak nevezett kisebb madár (Hieraaetus morphnoides) tömegét tekintve mindössze a tizede a Haast-féle ragadozóknak.

A morfológiai plaszticitás (alaktani formálhatóság) és a gyors méretnövekedés fantasztikus példáját szolgáltathatják tehát a Haast-sasok a legfrissebb genetikai kutatások szerint. Brit és új-zélandi kutatók a Haast-sasok és a Hieraaetus morphnoides DNS-ét összehasonlítva azt találták, hogy 62 százalékos a két állat genetikai rokonsága. A hatvan százalék fölötti egyezés pedig már a rendszertani besorolásokat is módosíthatja.

Mindez bizonyítja a gerincesek rendkívüli változékonyságát, különösen a szigetek ökoszisztémájában – állítják az angliai Oxford Egyetem és az új-zélandi Canterbury Egyetem kutatói.

Át kell sorolni a sasféléket?

Korábban egyébként a tudomány a Haast-sasokat egy ausztráliai fajhoz, az ékfarkú sashoz (Aquila audax) tartotta közelinek, most viszont kiderült, hogy sokkal kisebbek a rokonok: az ausztrál törpesas (Hieraauetus morphnoides) mellett még az európai törpe sas (Hieraaetus pennatus) lehet közelebb a Haast-sasokhoz. Ezek a kisebb madarak mindössze egykilósak és 1, 2 méteres a szárnyaik fesztávolsága.

A Haast-sasok kifejlődése ezekből az apró madarakból világrekordnak számít. Ugyanis az alak- és testtömegváltozás viszonylag rövid evolúciós periódus alatt játszódott le. A Haast-sasok elődei viszonylag későn érkezhettek Új-Zélandra. Ezek a ragadozók már korábban is madarakat fogyaszthattak, de nem hatalmas moákat, amelyek a zárt új-zélandi ökoszisztémában fejlődtek ki. A moák azért nőhettek éppen ilyen nagyra, mert kialakulásukkor még a Haast-sasok sem zavarták őket!

A kutatók – a brit Alan Cooper és a vele együtt dolgozó Michael Bunce – még ennél is tovább mentek: szerintük a Hieraaetus és az Aquila genuszokhoz tartozó fajok rendszertani helyzetét a mostani genetikai kutatások alapján újra kellene gondolni, sőt, a Haast-sasok esetében még a névváltoztatást is javasolják. Szerintük a H. moorei elnevezés megmaradhatna, de a H. immár nem a Harpagornis-ra hanem a Hieraaetus-ra kellene, hogy utaljon. Ezzel is erősítve az ausztrál törpesashoz és az európai törpe sashoz való rokonságát a hatalmas kihalt ragadozónak.

  • A PlosBiology cikke >>

  • Hozzászólások

    Magyar sikerrel zárult a vidám állatfotók nemzetközi versenye

    Magyar sikerrel zárult a vidám állatfotók nemzetközi versenye

    A versenyen mindkét magyar döntős kiváló eredményt ért el, amelyhez gratulálunk!

    Ezek lettek 2020-ban a világ legjobb rovarfotói

    Ezek lettek 2020-ban a világ legjobb rovarfotói

    A Luminar Bug Photography Awards 2020-as győztesei közt gratulálhatunk Máté Bence második helyezésének is.

    Milyen jövő vár a krillre?

    Milyen jövő vár a krillre?

    Az antarktiszi vizekben honos apró rákocska nemcsak az ökoszisztéma egyik alappillére, hanem egyre népszerűbb számos emberi felhasználásban is.

    Gyarapodik a galápagosi pingvinek és kormoránok száma

    Gyarapodik a galápagosi pingvinek és kormoránok száma

    Rekord emelkedést mutat a két madárfaj létszáma a nemrégiben elvégzett átfogó felmérés alapján.

    A Kányavári-sziget hídja

    A Kányavári-sziget hídja

    A kis-balatoni Kányavári-szigetre ezen az igazán különleges vonalvezetésű, szép ívű, faszerkezetű hídon lehet eljutni.

    National Geographic 2020. októberi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    9 960 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket