Dinoszauruszt ettek a vérszomjas emlősök

A most megtalált egyed egy primitív emlősfaj tagja, amely 130 millió éves, és amelynek gyomortartalma azt bizonyítja, hogy dinoszauruszok (Psittacosaurus) fiatal példányait fogyasztotta. A szenzációs leletről egy amerikai-kínai kutatócsoport számolt be a Nature folyóiratban.

Ugyanebben a számban adnak hírt arról, hogy felfedezték Kína területén az eddig ismert legnagyobb primitív emlőst – méghozzá ugyanott, ahol az előbb említett leletet találták. A mezozoikumban élő emlősökről úgy gondolták eddig, hogy a dinoszauruszok árnyékában húzódtak meg csupán, de ez az elképzelés most módosulhat.

Macskaméretű húsevők

A kutatócsoport a felső-krétakorban élő egyedre bukkant Kínának abban a részében, ahol már eddig is sok szenzációs lelet került elő. A híres kövületek hazájáról, Liaoning tartományról van szó, mely az ország északkeleti részében fekszik. Itt találtak rá többek között a madarak és a dinoszauruszok rokonságát bizonyító leletekre is.

A mostani lelet, a dinoszaurusz-maradványokat gyomrában megőrző emlős egy húsevő fajhoz, a Repenomamus robustus-hoz tartozik, termetre leginkább egy macskához hasonlíthatnánk. „Először azt gondoltuk, hogy ez egy méhlepényes emlős, s éppen egy embriót hordoz magában. De aztán alaposan megvizsgáltuk, és kiderült, hogy amit látunk, az egy dinoszaurusz” – nyilatkozta a BBC-nek a Nature-cikk társszerzője, Dr. Meng Jin, az Amerikai Természettudományi Múzeum őslénytani kurátora. Jin szerint az „álembrió” pozíciója szintén érdekes volt: a fosszília baloldalán, alul helyezkedett el, éppen ott, ahol a gyomor található a korai emlősöknél.

Kutyák nagyságát elérő emlőst is találtak

A másik felfedezés a legnagyobb korai emlős megtalálásához kötődik. A Liaoningben vizsgálódó paleontológusok ugyanis egy 50 százalékkal nagyobb méretű, körülbelül 13 kilogramm tömegű állatra is rábukkantak, amelyet Repenomamus giganticus-nak neveztek el. Ezáltal új, a mai kutyák méreteit is elérő fajjal bővült a korai emlősök csoportja. Töredékes bizonyítékok szerint azonban még nagyobb emlősök is járhatták egykor ezt a vidéket, főleg a kréta időszakban.

Repenomamus giganticus

Mindezek miatt szakítanunk kell az ősállatokra vonatkozó sztereotípiákkal – magyarázta a téma másik szakértője, Dr. Zhe-Xi Luo, a pittsburgh-i Carnegie Természettudományi Múzeum munkatársa. A dinoszauruszok korából származó eddig megtalált emlősök többsége körülbelül az egerek és a patkányok méretét érték el. Vagyis a méretbeli különbségek egyértelműen a dinoszauruszok javára váltak – amikor zsákmányszerzésről volt szó.

Nemcsak félénk rovarevők voltak

Az egymáshoz kapcsolódó felfedezések, vagyis egy dinoszaurusz megtalálása az R. robustus-ban, illetve a kutya nagyságú R. giganticus felfedezése egyaránt azt bizonyítja, hogy az emlősök már nem csak félénk rovarevők voltak abban az időben.

Persze az általános kép továbbra is az, hogy a dinoszauruszok e korszak meghatározó állatai, a mostani leletek legfeljebb árnyalják az általános téziseket. Hiszen az emlősök még mindig csak a kutyák nagyságát érték el, miközben óriási őshüllők uralták a Föld nagyobbik részét. Az emlősök főleg éjszaka vadászhattak zsákmányra, amit melegvérű állatokként megtehettek, miközben a hüllők teste éjjel lehűlve, némileg kiszolgáltatottabbá tette őket. A kor emlőseiről egyébként régebben is gondolták, hogy valamivel változatosabb volt az étrendjük, de eddig erre nem volt bizonyítékuk a kutatóknak.

A mostani leletek arról a helyszínről származnak, ahonnan korábban már más fantasztikus kövületek is előkerültek. Itt találtak rá például a tollas dinoszauruszokra, amelyek bejárták a világot, és Magyarországon is láthatók voltak 2004 szeptemberétől. A terület olyan gazdag kövületekben, hogy a földművesek ma már ugyanolyan bevételi forrásnak tekintik őket, mint a növénytermesztést.

Egykor roppant barátságtalan terület volt ez a lápos-dombos vidék. Vulkánok eregették mérges gázaikat, amelyek megülve a völgyekbe tömegével irtották ki az ott élő állatfajokat. A tetemeket rendkívül finom vulkáni por fedte be (ennek köszönhetően bámulatos részletességben megőrződött az állatok teste), majd lassan elsüllyedtek az iszapba.