Vándorsólymok védik a római kori műemlékeket a galambok ellen

A valaha virágzó Pompeii és Herculáneum a Vezúv időszámítás utáni 79-es kitörésekor pusztult el. A központi fekvésű, kétezer lakosú Pompeii-t mintegy hat méter vastag por és vulkáni törmelék, a közeli Herculáneumot pedig 23 méteres iszaptömeg borította be.

Az eltűnt településekre csak 1748-ban bukkantak rá. Ekkor kezdődtek meg az ásatások, melyek a mai napig nem zárultak még le. A két település közül Pompeii az ismertebb, így ide évente több turista látogat el, mint a szomszédos Herculáneumba, pedig ez utóbbi köz- és magánépületei jobb állapotban megőrizték freskóikat, mozaikjaikat.

A Herculáneumban kutakodó régészek élete azonban az utóbbi időkben rémálommá vált, és a szabadtéri műemlékek állagában is komoly romlás következett be. A helyzetért az a közel négyszáz galamb tehető felelőssé, amelyek tanyát vertek az ókori városkában, és a romokat savas ürülékükkel borítják be.

Az ásatások vezetősége végül úgy döntött, hogy három vándorsólymot vet be a galambok ellen, amelyek a héten álltak munkába.

Érdekesség, hogy Pompeii nem szenved a galamboktól. Hogy Herculáneum sokkal népszerűbb a „repülő patkányok” (a kifejezés London polgármesterétől származik) körében azzal magyarázható, hogy közvetlen közelében egy ma is eleven város, a szemétben gazdag Ercolano terül el.