A pálmatolvaj szimata

Az állatok szaglóérzékének egészen más körülmények között kell működnie a levegőn, mint a vízben. A rákok korábban ugyanúgy oldották meg ezt a problémát, mint a rovarok ősei.

A pálmatolvajnak – amely tengeri remeterákok leszármazottja – új szagérzékelő módszert kellett kifejlesztenie, amikor a tengerből kiköltözött a szárazföldre. A rovarok már korábban szembekerültek ezzel a problémával – azaz szükségük volt a levegőben való szagérzékelésre –, ugyanis mintegy 438-408 millió éve fejlődtek ki egy olyan ősből, amely szintén kimászott a vízből a levegővel borított szárazföldi környezetbe.

A konvergens evolúció és a legnagyobb szárazföldi ízeltlábú

A svéd Agrártudományi Egyetemen dolgozó Marcus Stensmyr és munkatársai megfigyelték, hogy a hasonló szelekciós nyomás hasonló alkalmazkodást hozott létre a pálmatolvaj esetében is, azaz a ráknak a rovarokéval szinte teljesen megegyező szaglószerve alakult ki. Ez kiváló példa a konvergens evolúcióra. A konvergens evolúció az a jelenség, amikor nem rokon állatok – ilyen a pálmatolvaj és a rovarok – esetében hasonló alkalmazkodási formákat hoz létre a természetes szelekció.

A pálmatolvaj (Birgus latro) a földkerekség legnagyobb szárazföldi ízeltlábúja, amelynek hossza meghaladhatja a fél métert, a tömege pedig a 4 kg-ot. Az Indiai-óceántól a Csendes-óceán középső részéig található szigeteken él. Ez az agresszív éjszakai életmódú dögevő arról a képességéről ismert, hogy föl tud mászni a magas kókuszpálmákra a kókuszdiókért, amelyeket azután erőteljes ollóival tör föl. A rák tökéletesen alkalmazkodott a szárazföldi életmódhoz, annyira, hogy vízbe merítve megfullad.

A kutatócsoport az Ausztráliához tartozó Karácsony-szigeteken tanulmányozta a rákokat, és nagyon kíváncsi élőlényeknek írták le őket, amelyek szinte minden őrizetlenül hagyott, erős szagú tárgyat elcsentek.

A pálmatolvaj szaglószervei (az úgynevezett aesthetasc-ok) a páros csápokon helyezkednek el. Ezek az érzékszervek sok tekintetben hasonlítanak a rovarok szaglószerveire (sensilla), többek közt tömzsi, tompa alakjukban. A pálmatolvaj aesthetasc-jai rendkívül eltérőek a tengeri rákokéitól.

„Távérzékelők”

A kutatók idegi aktivitást mutattak ki, amikor a rák csápjait különféle kémiai szagokkal, szén-dioxiddal és vízzel ingerelték. Ez az idegi aktivitás szinte teljesen megegyezett azzal, amit a rovarok szaglóidegeinél tapasztaltak hasonló technikát alkalmazva.

A szigetlakók véleményével ellentétben a rákok nem reagálnak válogatás nélkül az erős szagú tárgyakra. Határozottan vonzza őket a rothadó hús szaga, éppúgy, mint a dögevő rovarokat, például a döglegyeket.

Különféle megszokott táplálékokat – többek között ráktetemeket, kókuszdióbelet – tartalmazó csapdákat, valamint üres kontrollcsapdákat kihelyezve a kutatóknak sikerült tudományos módszerrel megerősíteniük a rákok híres képességét, azaz hogy nagy távolságból érzékelik a különböző szagokat.