Megfejtették a Vénusz-légycsapó titkát

A Vénusz-légycsapó (Dionaea muscipula) a tápanyagokat a levegőből és a talajból nyeri, és havonta egy-két légy vagy egyéb rovar elejtésével fedezi további szükségleteit. Amikor a zsákmány a levelére száll, és ott az érzékelő szőröket megérinti, a V-alakban nyitva lévő levelek egy szempillantás alatt összecsapódnak, magukba zárva a szerencsétlen áldozatot.

A növényvilágban ez a gyorsaság megdöbbentő, hiszen a növényeknek nincsen olyan szerve, amely az izomhoz hasonlóan gyors hely- vagy helyzetváltoztató mozgást tenne lehetővé.

Lakshminarayanan Mahadevan, a Harvard Egyetem Alkalmazott Matematika és Mechanika Tanszékének professzora egyik munkatársától ajándékba kapott egy Vénusz-légycsapót, és amint figyelte a növényt, egyre jobban foglalkoztatta, hogyan képes ekkora sebességre.

Kollégáival együtt beszereztek több ilyen növényt. Leveleikre fluoreszkáló festékkel jelzéseket helyeztek el, majd nagysebességű kamerával rögzítették az összecsapódást.

Megállapították, hogy a levelek úgy alakulnak át konvex formából konkávvá, mint ahogyan a kontaktlencse fordul ki és be. A titok nyitja az energia tárolásában rejlik. A leveleknek mind a konvex, mind a konkáv alakja stabil, a konvex (kezdeti, nyitott) alak azonban magasabb energiatartalmú.

Mindezt úgy kell elképzelni, mint egy félbevágott teniszlabdát, amelyet ha kifordítunk, visszaugrik eredeti helyzetébe. Eltérés viszont, hogy a Vénusz-légycsapó levelei két egymásra nem merőleges síkban hajlanak meg.

Azt egyelőre nem tudni, hogy a bezáródási inger milyen formában jut el az összecsapódás megindításában főszerepet játszó levélrészekhez. Mahadevan feltételezése szerint nagynyomású folyadékmozgás lehet a háttérben. Ennek tisztázása azonban még további vizsgálatokat igényel.