Szex – vízibolha módra

A nőstény vízibolhák föltalálták, hogyan éljenek szex nélkül. Normális környezeti körülmények között ivartalanul szaporodnak mintegy 30 nősténynek adva életet. Az ivartalan szaporodással létrejött utódok szintén ivartalanul szaporodva még több nőstényt hoznak létre. De minden jónak vége szakad egyszer.
A vízibolhák környezetének megváltozásakor ugyanis – amikor mondjuk a környezet túlzsúfolttá válik, vagy amikor táplálékhiány alakul ki – a nőstény vízibolhák elkezdenek hím egyedeket világra hozni – állítja Gerald LeBlanc, az amerikai Észak-Karolinai Egyetem (North Carolina State University) környezet- és molekuláris toxikológus professzora. Ezek a hímek párzanak a korábban szűzies életet élő nőstényekkel. A stressz nyomására bekövetkező párzás következtében védőburokkal körülvett peték fejlődnek ki, amelyek ellenállnak a környezeti változásoknak.
Azonkívül, hogy hím utódokat hoznak világra a környezeti változás idején, a nőstény vízibolhák fényes rézszínűvé válnak.
„Azt találtuk, hogy amikor a nőstény vízibolhák hímek létrehozására utasító hormonális jelzést kapnak, olyan jelzést is kapnak, amely több hemoglobin, azaz oxigénszállító molekula termelésére készteti őket, emiatt válnak fényes rézszínűvé” – mondja LeBlanc.
LeBlanc csoportja nemrég fölfedezett egy hormont, a metil-farnezoátot, amely a nőstény vízibolhák több törzsében kiváltotta a hímek világra hozását, másokra viszont hatástalan maradt. Az egyelőre ismeretlen, hogy mi szabja meg a hormon hatásos vagy hatástalan voltát az egyes törzsek esetében.
Jelenleg LeBlanc azon dolgozik, hogy kiderítse, miért szabályozzák közösen a környezeti és a hormonális jelzések a hemoglobintermelést és a hím ivari determinációt. Úgy gondolja, hogy a hímek világra hozatala az anyagcserét tekintve nagyobb igényt támaszt a nősténnyel szemben, ami nagyobb oxigénigénnyel jár. Az is lehet azonban, hogy a több hím létrehozásáért felelős jelzések korai vészjelző rendszerként is szolgálnak, mely szerint a környezet fogytán van az oxigénnek, és azért termelődik a hemoglobin, hogy a nőstények elég ideig éljenek a nemzéshez.
Végül LeBlanc azon is töri a fejét, hátha a hímeket világra hozó nőstények olyan mérgező anyagcsere-termékeket termelnek, amelyeket csak a fölös hemoglobin tud semlegesíteni.
Van-e valamilyen tanulsága a vízibolhák párosodási viselkedésének az emberek számára? LeBlanc erről nincs meggyőződve, tudunk azonban néhány szélsőséges esetről, amikor bizonyos vegyületek hatására csökkent a fiú utódok születésének számaránya.
Azt is megjegyzi, hogy az amerikai népesség-nyilvántartó iroda adatai szerint 1972 és 1992 között csökkent a férfiak nőkhöz viszonyított születési aránya.