Állati rekordok: a gyors és a lassú

A méretrekordokkal még viszonylag egyszerű a dolgunk, hiszen az adatok többségét elpusztult, mozdulatlan állatok hosszának és tömegének meglehetősen pontos megmérésével gyűjtötték össze. A sebességmérésnek viszont éppen az a lényege, hogy eleven állatokat cserkésszenek be, és mérjék meg – legtöbbször nem is egyenes vonalú – haladási tempójukat. Ezért is jelenik meg annyi ellentmondó adat még az olyan jól ismert állatok sebességével kapcsolatban is, mint amilyen a gepárd

Ezzel már el is kezdtük a rekorderek felsorolását, hiszen közismert, hogy a szárazföldi emlősök (és egyben a szárazföldi gerinces állatok) rövid távú sebességrekordere a gepárd (Acinonyx jubatus). Különlegesen rugalmas gerincoszlopa és jól fejlett izomzata 90–100 km/h körüli vágtatást tesz lehetővé számára. Poroszkálásból 2, 75 másodperc alatt képes 86, 9 km/h sebességre gyorsulni! Az egyik hitelt érdemlő sebességrekordot 1955-ben Bourliere jegyezte föl: 640 m-t 20 másodperc alatt tett meg az állat, azaz átlagsebessége 115, 2 km/h volt. Ezt a nagy sebességet azonban csak nagyon rövid ideig (csak másodpercekig) képes fönntartani.

A hosszú távon leggyorsabb szárazföldi állat a villásszarvú antilop (Antilocapra americana). 1941-ben egy amerikai vadvédelmi felügyelő autójával 56 km/h-s sebességgel haladt négy hím antilop mellett több mint 6 km-en át, és az állatok különösebb fáradtság nélkül tartották ezt a tempót, úgy tűnt, ez az „utazósebességük”. Szükség esetén ennél gyorsabban is képesek futni, rekordsebességük megközelíti a gepárdét (sőt egyes – túlzónak tartott – állítások szerint néha meg is haladhatja azt).

Lassan járj, tovább élsz, vallja a leglassúbb szárazföldi emlős, a háromujjú lajhár (Bradypus tridactylus). A közép- és dél-amerikai esőerdőkben élő állat a talajon 1, 83–2, 44 m/perc sebességgel mászik, bár kölyke hívására az anya egy perc alatt „szédítő” 4, 3 m-es sebességre gyorsulhat. A fákon ehhez képest száguldanak: 2, 19 km/h óra sebességgel kúsznak. Hála moszatokkal benőtt szőrzetük védőszínezetének és annak, hogy szinte egész életét a fák koronájában tölti, szinte nincs természetes ellenségük (a ritka hárpiát leszámítva), így ezzel a tempóval is jól boldogul.

A madarak

A madarak repülési sebességéről jó sok hihetetlen dolgot összeírtak már. A repülő madarak sebességét még kifinomult műszerekkel is nagyon nehéz pontosan megmérni, ráadásul meg kell különböztetni a levegőbeli sebességet és a talajhoz viszonyított sebességet. Az utóbbi – a hátszél miatt – jóval nagyobb értéket adhat, mint az előbbi.

A leggyorsabb madarak, például a sarlósfecskék levegőbeli sebessége meghaladja a 100 km/h-t. A havasi sarlósfecske (Apus melba) sebességét 160 km/h fölöttinek mérték, a fregattmadárét 154 km/h-nak, a talajhoz viszonyított sebessége a két madárnak 241 km/h, illetve 320 km/h volt!

Sok ellentmondó sebességadat látott napvilágot a leggyorsabb zuhanórepülőről, a vándorsólyomról (Falco peregrinus) is. A volt Szovjetunióban végzett kísérletek szerint 25 fokos zuhanásban 270 km/h-s, meredekebb zuhanórepüléskor 360 km/h-s sebességet ért el. A hitelesnek tekintett leggyorsabb zuhanórepülése 402 km/h volt.

A lezuhanás nélkül leglassabb repüléssel a levegőben maradó madár az amerikai törpe szalonka (Scolopax minor), amely 8 km/h-val szeli a levegőt.

A hüllők, a kétéltűek és a halak

A hüllők közt a szárazföldön a sebességrekordot egy gyík, a Cnemidophorus sexlineatus tartja 29 km/h-val. A látszólag gyorsnak tűnő kígyók – a gyors iramodásokat leszámítva – átlagosan 6–7 km/h sebességgel kúsznak.

A kétéltűeknek nem annyira a sebessége a lenyűgöző, hanem inkább a békák távolugró képességét lehet megcsodálni. A rekorder a dél-afrikai hegyesorrú béka (Rana oxyryncha), amelynek 55 mm-es nősténye 3 m távolságra ugrott.

A halak megint a gyors élőlények közé tartoznak. Hosszú távon leggyorsabbak a marlinok (Istiophoridae), amelyek csúcssebessége eléri a 80 km/h-t. Az édesvízi halak ettől jóval elmaradnak, a leggyorsabb közülük valószínűleg a csuka (Esox lucius) a 33 km/h-ás nekiiramodásaival.

A leglassúbb hal címét feltehetőleg a 25 mm-es törpe csikóhal, a Golf-áramlásban élő Hippocampus zosterae érdemli ki, amelynek sebessége sose haladja meg 16 m/h-t.