A varjúfélék a madarak IQ-bajnokai

A madarak IQ-skáláját a vadon élő madarak által mutatott új táplálkozási viselkedésekre alapozták. A teszt kidolgozója, dr. Louis Lefebvre professzort meglepte, hogy a papagájok – viszonylag nagyméretű agyuk ellenére – meglehetősen lemaradtak a versenyben.

Élelemszerző újítások

A madarak intelligencia szerinti rangsorát arról a szabad természetben megfigyelt 2000 élelemszerző újításról szóló beszámoló alapján állították össze, amelyek az elmúlt 75 évben jelentek meg különféle ornitológiai szaklapokban.

„Annyi példát gyűjtöttünk össze, amennyit csak tudtunk a madártani folyóiratok rövid jegyzeteiből, amelyek korábban sosem látott vagy szokatlan táplálkozási viselkedésekről szóltak” – mondta dr. Lefebvre, a kanadai Montrealban lévő McGill Egyetem munkatársa. „Ezek alapján különböző értékeket állapítottunk meg a különféle madarakra. Tapasztalhatók különbségek. Bizonyos madárfélék nagyobb pontszámokat kaptak, mint mások. A varjak, a szajkók és a rokon madarak – amelyek a varjúfélék (Corvidae) családjába tartoznak – találhatók a csúcson, utánuk következnek a sólymok, de jól teljesítettek más ragadozó madarak, a gémek és a harkályok is.”

A robbantó és a tejrabló

Dr. Lefebvre elmondta, hogy a munkába fölvett sok újfajta táplálkozási viselkedés csak átmeneti jellegű volt, de a madarak időnként elképesztően találékonyak tudnak lenni, amikor a táplálékuk megszerzéséről van szó. A Rhodesiában (ma Zimbabwe) dúló szabadságharc idején egy katona – egyúttal lelkes madármegfigyelő – megfigyelte, amint a keselyűk a szöges drótkerítéseken üldögéltek az aknamezők közelében arra várva, hogy óvatlan gazellák vagy más növényevők rátévedjenek a veszélyes területre, ahol cafatokra tépték őket a robbanások.

„Így már eleve fogyasztható méretűre aprított táplálékhoz jutottak” – mondta Lefebvre. – „A megfigyelő elmesélte, hogy hébe-hóba egy-egy keselyű is beleesett a saját csapdájába, és fölrobbantotta egy akna.”

Egy másik amatőr ornitológus az Antarktiszon figyelt meg egy tengeri madarat, egy nagy halfarkast, amely csatlakozott az anyjuk tejével táplálkozó fókaborjakhoz.

Az újítási listán előkelő helyre rangsorolt madarak közül sokan nem élveznek nagy népszerűséget az emberek körében. „Amikor megnézzük a kedvelt és az utált madarakról szóló beszámolókat, ezek nemigen esnek egybe az intelligencia szerinti rangsorral” – állítja a McGill kutatója. – „Az emberek általában nem szeretik a varjakat, mert gonosz kinézetűek, fekete színűek és előszeretettel táplálkoznak dögökkel. Az énekes madarak és azok, amelyek kedvesek az emberek szívének, általában nem túl nagy újítók.”

Dr. Lefebvre azonban hangsúlyozza, hogy a skála nem azt méri, mennyire értelmesek a madarak, csupán azt, mennyire „innovatívak”. „Sosem tudhatjuk biztosan, vajon egy madár megfigyeléssel tanult meg valamit, vagy magától jött rá valamire.”