Miért alkotnak a sáskák milliárdos rajokat?
Miért verődnek össze döbbenetes számban, és haladnak végig együtt a vidéken egyes rovarok? Egy amerikai ökölógus most menyiségileg is igyekezett meghatározni a csapatokban való mozgás előnyeit.
Az alkalmi megfigyelő számára a Nyugat-Afrikára múlt évben lecsapó sok millió rajzó sáska szinte horrorfilmbe illő látványt nyújtott. A falánk rovarok sok kilométer széles sávban ették át magukat a terület termőföldjein, éhínséggel és elszegényedéssel fenyegetve a helyi gazdákat.
Most az USA Mezőgazdasági Minisztériuma Mezőgazdasági Kutató Szolgálatának (USDA Agricultural Research Service) egyik ökológusa, Gregory Sword kidolgozott egy magyarázatot arra, miért verődnek össze döbbenetes számban és haladnak végig együtt a vidéken egyes rovarok, többek között a sivatagi sáska (Schistocerca gregaria).
A Nature legfrissebb számában Sword az amerikai mormonszöcske (Anabrus simplex) példáján keresztül mutatja be, hogy a rovar mennyire rá van utalva a sok ezernyi – ha nem milliónyi – társa által, a ragadozók ellen nyújtott védelemre. Ez a faj egyébként arról ismert, hogy szakaszosan ismétlődve lerohanja az Egyesült Államok északi síkságainak mezőgazdasági termőföldjeit.
A tömeg előnyei
A kutatók régóta kikövetkeztették, hogy a csapatokban mozgó rovarok számára valamiféle előnyt jelent a tömegben vándorlás. Eddig azonban még senki sem próbálta meg mennyiségileg meghatározni ezeket az előnyöket, főként a szinte áthidalhatatlan nehézség miatt, amit az egyedi rovarok mozgásának nyomon követése jelent egy milliós létszámú csapatban.
Sword, aki a Mezőgazdasági Kutató Szolgálat Northern Plains Mazőgazdasági Kutatólaboratóriumában dolgozik a Montana állambeli Sydneyben, összefogott két kollégájával, és múlt évben a coloradói Dinoszaurusz Nemzeti Parkban végzett tanulmány során rádió-adóvevőket használva követtek mormonszöcske-egyedeket.
A kutatók fölfedezték, hogy a szöcskék számára a nagy létszám jelenti a biztonságot. A nagy, vándorló rovarcsapatok tagjai sokkal ritkábban válnak más állatok táplálékává.
A konkrét adatokat tekintve, a vándorló csapattól elszakadt szöcskék 50–60 százalékát két napon belül elpusztították a ragadozók (madarak és rágcsálók), míg a csapatban maradt megfigyelt szöcskék közül egyet sem fogyasztottak el. A szerencsétlen, magános rovarokhoz tartozó rádióadókat vagy megrágva, vagy még mindig a részben elfogyasztott szöcsketestekre ragasztva találták meg.