Futni is tudnak a denevérek – ami szégyen, de hasznos
Vámpírok pedig vannak! No, ne Drakula grófra és társaira gondoljunk, hanem a jóval kevésbé veszélyes vérszopó denevérekre. Ezek a különös kis élőlények sokszor nem is repülnek, hanem inkább a földön futnak.
A denevérek az egyedüli emlősök, amely tagjai aktív (tehát nem sikló-) repülésre képesek (tehát nem csak siklanak a levegőben, mint a repülőmókusok vagy a repülőmakik). A tudósok úgy vélik, hogy általában többségük már rég felhagyott a szaladással, miután az evolúció lehetővé tette, hogy mellső végtagjuk segítségével repüljenek. Ha futásra kényszerítik őket, a legtöbb denevérfaj képviselői a partra vetett halhoz hasonlóan meglehetősen szerencsétlenül csapkodva próbálnak odébb állni.
A tehenek rémei
A vérszopó denevéreknek azonban vissza kellett szerezniük a futás képességét, állítja a Cornell Egyetem kutatója, Daniel Riskin, aki az új kísérleteket vezeti. Ez a képesség mindenképpen hasznos, amikor kis termetű, gyors állatokat kell üldözni, hiszen azok nem üldögélnek békésen, amíg a denevér táplálkozik.
Az igazság azonban az, hogy a rőt vérszopó denevér ritkán üldöz kis állatokat. E helyett főleg szunyókáló szarvasmarhákból és más háziállatokból táplálkozik, amelyeket az elmúlt pár száz évben telepítettek be a denevérek elterjedési területére, – Észak-Mexikótól le Argentínáig és Chiléig. Laboratóriumban a vérszopó denevér bármiből táplálkozik, a kígyókat is beleértve, de a szabadban előnyben részesíti a teheneket, amelyek vérét elsősorban éjszaka issza, amikor a jószágok alszanak.
Mire jó a futás?
A futás képessége nem létfontosságú, amikor a denevér alvó tehenekből táplálkozik, ezért sokáig nem vették észre a tudósok, fejti ki Riskin. Az ugrás is elegendő lenne, mivel a tehén különben megrúghatná, esetleg agyonnyomhatná az óvatlan denevéreket.
A tudósok már korábban is tudták, hogy a vérszopódenevérek lábai erőteljesebbek, mint a többi denevéréi, ami lehetővé teszi számukra, hogy másszanak és ugorjanak. A Nature március 17-i számában Riskin és munkatársai a következőket írják: „A rőt vérszopó denevér (Desmodus rotoundus) előrefelé, oldalirányba és hátrafelé is képes menni, és állóhelyből egyetlen függőleges ugrással a levegőbe emelkedik”. A kutatók még mindig nem tudják pontosan, miért is tud gyalogolni. Azt pedig senki sem közölte még, hogy a denevérek 4 méternyit szaladtak volna.
E mozgás tanulmányozására a fogságban tartott denevéreket egy plexikalitkában taposókerékbe rakták, és filmre vették a mozgásukat őket. Lassú sebességnél a denevérek az egerekhez hasonló módon gyalogoltak. Amikor felgyorsították a kereket, az ügyes kis emlősök – főként erős mellső végtagjukat használva – lépést tartottak egészen 1, 2 m/másodperc sebességig.
„Azok a denevérek, amelyeknek kicsit több helyük van manőverezni, valószínűleg kétszer ilyen gyorsan is tudnak mozogni.” – mondta Rifkin. A tanulmány szerint a vérszopó denevér sebes járása egyetlen más állatéhoz sem hasonlítható. A tudósok futásnak nevezik, mert „jelentős arányú légi fázisa van”. Ahhoz hasonlít, mintha kecsesen szökdécselve akarnánk átkocogni a szobán.
Úgy tűnik a vérszopó denevérek képességei kihasználatlanok most, hogy a célpontjaik csupán nehézkesen mozgó tehenek. „Olyan az egész, mintha arra tervezték volna őket, hogy versenyautókat üldözzenek” – mondja Rifkin – „de végül csak az iskolabuszok után kell szaladniuk.”