Mégsem színvakok az erszényes emlősök

A legtöbb ember azt gondolja, hogy az erszényesek a legtöbb más emlőshöz hasonlóan színvakok. Dr. Catherine Arrese, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója azonban kimutatta, hogy ez a legnagyobb valószínűséggel nem így van.

Arrese ausztráliai kurta-farkú kenguruk (Setonix brachyurus) és déli rövidorrú-bandikutok (Isoodon obesulus) retináján vizsgálta a színlátásért felelős képletek, a csapok jelenlétét. Háromféle csapot talált: a rövid hullámhosszakra érzékeny (SWS) csapot, amely az ultraibolya és kék fény érzékeléséért felelős, a közepes hullámhosszakra érzékeny (MWS) sejtet, amely a fényspektrum középső tartományának érzékelését végzi, és a hosszú hullámhosszakra érzékeny (LWS) csapot, amely a vörös fényt érzékeli.

Korábban azt gondolták, hogy az erszényesek – a macskákhoz, kutyákhoz, lovakhoz és sok egyéb emlőshöz hasonlóan – csupán kétféle csapsejttel rendelkeznek, és nem látják többek között az ultraibolya, kék és vörös fényt. Ez a három csaptípus azonban elegendő a főemlősökéhez hasonló teljes színlátáshoz.

Elveszett csap

Az állatvilágban a hüllők és a madarak színlátása igen fejlett, retinájuk négyféle csapsejtet tartalmaz: SWS1, SWS2, MWS és LWS csapokat. Mintegy 45 millió évvel ezelőtt az ember elveszített a hüllőknél meglévő csapok közül kettőt, azonban később kifejlődött egy újabb csaptípus, ami lehetővé tette a színlátást.

Dr. Arrese jelenlegi eredményei egybevágnak azzal, amit korábban zsírfarkú erszényescickányok (Sminthopsis crassicaudata) és mézrabló erszényesek (Tarsipes rostratus) vizsgálatával igazolt. Véleménye szerint ha ilyen sok fajnál sikerül igazolni a színlátás strukturális hátterét, az nagy valószínűséggel igaz az erszényesek minden fajára.

Mivel eddig csak a csapok meglétét igazolták, mindenképpen további vizsgálatokra van szükség, melyek az erszényesek viselkedésének megfigyelésével igazolják vagy cáfolják a színlátás meglétét.