Kotlik az Állatkert egyik tigrispitonja

„Csuklik” az Állatkert egyik tigrispitonja – legalábbis ezt állapítják meg a látogatók, amikor azt látják, hogy a többméteres, összetekeredett óriáskígyó rendszeresen összerándul. Természetesen csuklásról szó sincs: a hüllő éppen tojásain kotlik.

A nőstény tigrispiton szombat délelőtt rakta le a tojásokat. A gondozók elmondása szerint a tojásrakás reggel háromnegyed nyolctól negyed tizenegyig tartott, és ez idő alatt az óriáskígyó legalább negyven tojást rakott. A pontos számot azért nem lehet megmondani, mert a frissen lerakott tojásokat az anyaállat azonnal körülfonta és betakarta, így nem lehetett egyenként megszámlálni őket.

A Délkelet-Ázsiában honos szalagos tigrispitonok (Python molurus bivittatus) a természetben, és az állatkertekben is december, illetve január hónapokban párzanak, és a márciustól májusig terjedő tavaszi időszakban rakják le a tojásokat. A bőrszerű héjjal fedett tojásokból két hónap elmúltával kelnek ki az akkor még fél méternél rövidebb, általában harminc centis kiskígyók.

Bár a kígyók – hüllők lévén – „hidegvérűek”, pontosabban változó testhőmérsékletűek, mégis képesek a tojásokat melengetni. A tojásokat testével körülfonó nőstény ugyanis rendszeres izom-összehúzódásokkal termel hőt a tojások kiköltéséhez. Ilyenkor az állat egész teste megrándul, és első látásra valóban úgy tűnik, mintha az óriáskígyó csuklana.

Jávorantilop és zebracsikó az Afrika kifutóban

A tavaszias időjárás miatt az Afrika társaskifutó lakói is mind több időt töltenek a szabadban, így a közönség most már zavartalanul megismerkedhet az itt látható antilopborjúval és zebracsikóval.

A jávorantilop (Taurotragus oryx) az egyik legnagyobbra növő antilopfaj, a kifejlett hímek tömege a 700 kg-ot is meghaladhatja. A február 25-én született Enji nevű antilopborjú persze ettől messze van, különösen, mivel nőstény borjúról van szó. A téli időszakban inkább az antilopistállóban tartózkodott, Eszter nevű (12) mamájával, így csak mostantól láthatja őket rendszeresen a közönség.

Hasonló a helyzet az ugyanebben a kifutóban elhelyezett Böhm-zebrákkal (Equus burchelli boehmi): a január 29-én született zebracsikót a közönség eddig csak esetlegesen láthatta, ha egy-egy szép téli, vagy kora tavaszi napon egy-két órára a gondozók kiengedték a tigrislovakat. Most azonban az időjárás már lehetővé teszi, hogy a kis zebracsikó, és Vanda (11), az anyaállat rendszeresen a kifutón tartózkodjon. A hím zebracsikó egyébként a Wepesi nevet kapta gondozóitól. Ez a szó a szuahéli nyelvben fürgét, gyorsat jelent, de ezen a néven nevezik a sarlósfecskéket is szuahéliül.

Mivel az antilopborjú és a zebracsikó az elmúlt időszakokat külön istállórészben töltötte, összeszoktatásuk természetesen még nem történhetett meg. Egyelőre a délelőtti órákban az antilopokat, 12 után pedig a zebrákat láthatja a kifutón a közönség, mindaddig, amíg az összeszoktatás nem fejeződik be.

A jávorantilopok egyébként kilenc hónapig, a zebrák pedig egy évig vemhesek. Az antilopborjak fél évig, a zebrák kicsit tovább, legalább nyolc hónapig élnek anyatejen. Mindkét fajra jellemző, hogy az újszülöttek néhány órával megszületésük után már lábra állnak, és – még ha eleinte kissé reszketeg végtagokkal – de járni is tudnak.

A hétvégén ismét nyuszisimogató! A nagy sikerre való tekintettel az Állatkert a mostani hétvégén (azaz április másodikán és harmadikán) ismét nyuszisimogatót szervez. Mint ismeretes, a kert ezen a módon kíván alternatív lehetőséget nyújtani azoknak a családoknak, gyerekeknek, akik megfogadták az Állatkert tanácsát, és nem vásároltak „húsvéti fellángolásból” élő nyulat, ám nem szeretnének kimaradni a húsvéti „nyúl élményből”. Amint az elmúlt hétvégén, most is az állatkerti munkatársak felügyelnek arra, hogy ne csak a gyerekek, hanem a nyuszik is jól érezzék magukat a nyuszisimogatóban.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert