Az emberi nevetés állati múltunkban gyökerezik

„Az emberi nevetés gyökerei mélyen visszanyúlnak az állati múltunkba” – mondja Jaak Panksepp, az ohioi Bowling Green állami egyetem pszichobiológia professzora.

Panksepp patkányokat tanulmányozott, és azt találta, hogy amikor „játszanak”, gyakran csicseregnek, ami – a tudós szerint – a nevetés primitív formája. A kutató a Science folyóiratban megjelent cikkében amellett érvel, hogy az állati nevetés az emberi öröm alapja.

Csiklandozás

A nevetés tanulmányozásakor a tudósok inkább a kapcsolódó dolgokra koncentráltak – humor, személyiség, egészségügyi előnyök, társadalmi teória – és nem annyira magára a nevetésre. Az új kutatás azonban azt mutatja, hogy a nevetés „áramkörei” az emberi agy nagyon ősi területein foglalnak helyet.

Mihelyt beépítettük a nyelvet a játékba, valószínűleg új kapcsolatokat fejlesztettünk ki agyunk „jókedvű” részeivel, amelyek még a gondolkodással és a memóriával kapcsolatos külső réteg, az agykéreg előtt fejlődtek ki.

A kutatók azt mondják, hogy a nevetési képesség korán fölbukkan a gyermek fejlődésében, amint azt bárki tudja, aki megcsiklandozott már egy babát.

Számos bizonyíték van arra, hogy sok más emlős ad ki játékhangokat, köztük csiklandozás kiváltotta zihálást, ami hasonlít az emberi nevetéshez. Az állatok sokféle érzelem átélésére képesek, akárcsak az emberek, mondják egyes tudósok.

„Az idegrendszert kutató tudósok fölismerése, miszerint a fájdalom-, az öröm-, a félelemérzet és a nemi vágy mögött álló agyi mechanizmusok ugyanazok az emberben és a többi emlősben, kihangsúlyozza hasonlóságunkat a többi fajhoz. Ez nagyon jelentős felfedezés” – állítja Tecumseh Fitch, a skóciai St. Andrews Egyetem pszichológia előadója.

Panksepp egy 2003-as tanulmányában már kimutatta, hogy ha a patkányokat játékosan csiklandozzák, azonnal csiripelni kezdenek. A megcsiklandozott patkányok kötődtek a kutatókhoz, és hamar kondicionálódtak a csiklandozás kikövetelésre.

A patkányok csiripelésének megértése segíthet a tudósoknak az emberi nevetés jobb megértésében. „A jövő kutatásának egyik fontos célja a vidám csiripelés neurális áramkörének dekódolása a patkányokban” – írja Panksepp a Science-ben megjelent cikkében. – „Ez a tudás segíthet föltárni, hogyan bukkant fel a tréfálkozás és a bolondozás a mi kiterjedt magasabb agyterületeinkben.”

A zihálástól a kacagásig
Robert Provine, a baltimore-i Maryland egyetem pszichológia professzora egyet ért azzal, hogy létezik evolúciós folytonosság a nevetésben. Eredete a csiklandozásban és verekedős játékokban rejlik, mondja.

Provine más tudósokkal együtt csimpánzokat tanulmányozott, és kapcsolatot talált azok nevetésszerű hangjai és az emberi nevetés között. „A nevetés szó szerint a játék hangja, az ősi zihálásból – a fizikailag kimerítő játék kapkodó lélegzetvételéből – emberi ’ha-ha’ lett” – jelenti ki Provine.

A csimpánzok lihegése és az emberi ha-ha közti átmenet tanulmányozásával a tudósok fölfedezték, hogy a légzésszabályozás a kulcsa mind az emberi nevetés, mind a beszéd kialakulásának. Sok tudós véli úgy, hogy a játék és a nevetés forrásai az agyban ösztönösek. Ha ez igaz, akkor más állatok sok ösztönös viselkedése segíthet a kutatóknak, hogy jobban megértsék a tudatosságot és más emberi állapotot.