Az erszényes oroszlán az állatvilág harapásrekordere

Ez a becslés azoktól a tudósoktól származik, akik mindenféle ragadozó koponyáját összehasonlították a kutyáktól a medvékig. Egyikük sem tudott az erszényes oroszlánhoz hasonló erősségű harapást mérni áldozatára, mondja dr. Stephen Wroe és munkatársai a sydneyi egyetemről. Az erszényes oroszlán – amelyet macskaszerű megjelenése miatt neveztek el így – több mint 40 ezer éve kihalt.

Az ősmaradványok arra utalnak, hogy minden bizonnyal rendkívüli ragadozó volt. Noha tömzsi fogai méretükben elmaradnak a kardfogú tigrisek fogai mögött, borzalmas sebeket ejthettek. Az oroszlánnak ráadásul hatalmas „hüvelykujjkarma” is volt, amellyel megragadhatta és kibelezhette áldozatait.

A kutatócsoport szerint a Thylacoleo carnifex az egyik legpompásabb és legrettenetesebb állat volt, akivel csak összehozhatott valakit a balszerencséje. Woe és csoportja 39 ragadozó emlős koponyáját vizsgálta meg, ezek közül nyolc már csak ősmaradványokból ismert. A munka során felbecsülték az állat álkapcsának szorítóerejét a szemfogaknál. A kutatók egyszerű modellt szerkesztettek, amely lehetővé tette, hogy összevessék valamennyi élőlény harapásának relatív erejét, függetlenül a nagyságuktól.

Harapós erszényesek

Az adatok – a várakozásnak megfelelően – azt mutatják, hogy jellemzően azoknak a ragadozóknak a legerősebb a harapásuk, amelyek maguknál nagyobb zsákmányokat ejtenek el. Ahhoz, hogy az állat győztesen kerüljön ki egy ilyen csatából, nélkülözhetetlennek tűnik a versenyképes harapás.

Az adatokból néhány meglepő dolog is kiderült, többek közt az erszényesek és a méhlepényesek összehasonlításakor. „Bármely adott méretű erszényesnek sokkal erősebb volt a harapása, mint az ugyanakkora méhlepényes emlősökének” – magyarázta dr. Wroe a BBC-nek. – „Az erszényesek közé tartozó 30 kg-os erszényes farkas jóval erősebben harapott, mint a 30 kg-os szürke farkas, és a nagyjából 100 kg-os erszényes oroszlán harapása hasonló erősségű a 250 kg-os afrikai oroszlánéhoz. Tehát a Thylacoleo carnifex harapása sokkal erősebb volt a tömegét figyelembe véve.”

Ügyesebb zsákmányszerző stratégia

A kutatóknak van egy elméletük ennek okáról, ami az agymérettel és a valószínű intelligenciával függ össze. A modern méhlepényes emlősök agya nagyobb, mint jóval primitívebb elődeiké és az erszényeseké. Elképzelhetőnek látszik – Wroe és munkatársai legalábbis ezt hiszik –, hogy a nagyobb agyhoz szükséges koponya az izomerő rovására fejlődött ki.

Ami azonban a méhlepényesek nyers harapási erejéből hiányzik, azt bőven kompenzálják az ügyesebb zsákmányszerző stratégiával és a zsákmány megölésének precízebb technikájával.

A hipotézis azonban érdekes fordulatot vett a kardfogú tigris esetében. Az adatok azt mutatják, hogy méretéhez képest viszonylag gyenge volt a harapása. A mai oroszlánoknak és tigriseknek hasonló a harapási erejük, holott a tigrisek lényegesen kisebb állatok. De kinek kell az erős harapás, ha valakinek óriási, 15 cm hosszú szemfogai vannak, amely mélyen behatol az áldozat nyakába, és így gyors elvérzést, majd halált okoz?

Új kérdések

A kardfogú tigris álkapcsa

Norman MacLeod professzor, az angliai Természettudományi Múzeum paleontológiai részlegének vezetője megjegyezte: az efféle tanulmányok lehetővé teszik a tudósok számára, hogy új kutatási kérdéseket fogalmazzanak meg a kihalt (és élő) állatokkal kapcsolatban.

„Az ilyesféle arányított összefüggések felhasználhatók például egy ősállat maximális haladási sebességének meghatározására a lábfej méretére és a lépéshosszára alapozva” – magyarázta. – „A kutatók eltéréseket keresnek a trendekben. Ha egy állat jelentős mértékben kilóg a sorból: ez megalapozott kérdéseket vet föl az állat felépítésével kapcsolatban. Például ha grafikonon felrajzoljuk az agyméretet a testmérettel összevetve, szép szabályos összefüggést kapunk, de mi emberek erősen kilógunk a sorból. Ennek oka, hogy az embereknél jóval erőteljesebb volt az agy fejlődése, mint más állatok esetében.”