Csúcsragadozók nélkül felborul az ökoszisztéma

Amikor a venezuelai Caroni folyón 1986-ban befejeződött a vízerőmű gátjának építése, tízszer akkora terület került víz alá, mint amekkora Budapest, így jött létre Dél-Amerika egyik legnagyobb mesterséges tava, a Guri-tó. Ahogy a növekvő víz szigetekké alakította a Venezuela keleti részén, a Guyanai-hegyvidéken lévő magaslatokat, hegycsúcsokat, e szigetekről eltűnt az állatok egy kulcsfontosságú csoportja. A nagy ragadozók – jaguárok, majomevő sasok és övesállatok – egy része elúszott vagy elrepült, másik része megfulladt vagy éhen pusztult.

Ragadozók hiányában szaporodásnak indultak a zsákmányállataik: bőgőmajmok, leguánok, levélvágó hangyák. Ezek a növényevők hamarosan fölfalták a valaha érintetlen erdőt. Ez az egyik klasszikus tanmese arról, milyen veszélyekkel jár a csúcsragadozók eltávolítása egy ökoszisztémából.

„A ragadozók kiemelése továbbgyűrűző hatással van a többi populációra, le egészen a növényekig” – mondja John Terborgh, az észak-karolinai Duke Egyetem környezettudománnyal foglalkozó professzora.

Tömeges elvándorlás

A Guri-tó létrehozása minden bizonnyal ökológiai katasztrófát jelentett. De példátlan lehetőséget kínált a biológusoknak, így Terborgh-nak is arra, hogy tanulmányozzák, milyen hatással jár, ha eltávolítják a csúcsragadozókat egy ökoszisztémából.

A kétrészes Guri-gát projekt első szakaszát 1968-ban fejezték be. Ezzel 120 méterrel emelték a vízszintet a Caroni folyó eredeti szintje fölé. Amikor a gátépítés második szakaszát is befejezték 1986-ban, a vízszint egy év alatt folyamatosan még 50 méterrel emelkedett, és mintegy ezer dombtető vált szigetté a mesterséges tóban.

Terborgh úgy tapasztalta, hogy a ragadozók, például a pumák, a jaguárok, az anakondák, a sasok, az övesállatok és bizonyos menyétfélék képtelenek megélni 15 hektárnál kisebb szigeteken. A ragadozó állatok egy része elúszott vagy elrepült a szigetekről, a többi éhen veszett.

Cseppet sem meglepő módon a ragadozók tömeges elvándorlása nagy hatást gyakorolt a zsákmányállataikra. A bőgőmajmok, leguánok és levélvágó hangyák populációi robbanásszerűen megnövekedtek. Terborgh meglepetésére a környezet eltartóképessége sokkal nagyobbnak bizonyult, mint várta: a populációsűrűség tíz-százszorosára emelkedett a szomszédos szárazföldön megfigyelhetőhöz képest. A növényevők meredeken emelkedő létszámú populációi fölfalták a szigetek növényzetét.

„A jelentős mértékű növényfogyasztás a fák – különösen a kis csemeték – fokozott pusztulásához vezetett” – mondta Terborgh. „Modellünk nagyon szemléletesen kimutatta, hogy a vegetáció az összeomlás állapotában van” – tette hozzá a Guri-tó szigeteinek helyzetét elemezve.

Algainvázió a karibi térségben

Hasonló jelenségeket az óceánokban is megfigyeltek. A túlhalászat miatt a pörölyfejű cápák populációi akár 90 százalékkal is csökkentek az Atlanti-óceán egyes helyein. „A cápák csúcsragadozók … kordában tartják zsákmányállataikat. És ez viszont segít a prédáik zsákmányainak” – mondta Mike Heithaus, a miami Floridai Nemzetközi Egyetem tengerbiológia professzora. – „Ezek a hatások végiggyűrűznek az egész ökoszisztémán.”

A túlhalászás – legalábbis részben – megmagyarázza, miért borítja fojtogató algatakaró a valaha kristálytiszta Discovery-öböl korallzátonyát Jamaicában. A területen folytatott halászat először a csúcsragadozó halakat – cápákat, sügéreket és tőkehalakat – tizedelte meg. A következő kereskedelmi célponttá a kisebb halak váltak, beleértve a növényevő halakat, amelyek szabályozták a gyorsan növő algák szaporodását.

A történet azonban bonyolultabb, állítja Rich Aronson, az alabamai Dauphin-szigeti Tengeri Laboratórium vezető tengerkutatója. A korallzátonyról származó minták alapján Aronson megállapította, hogy a korallok növekedése az 1980-as évek elején leállt, miután egy hurrikán csapott le Jamaicára és elpusztította a zátony jelentős részét.

Néhány évvel később halálos betegség söpört végig a Karib-tengeren, kiirtva a legfontosabb megmaradt növényevőket, a tengeri sünöket, és megnyitva az utat az algák uralomátvétele előtt.

„A korallok pusztulásának és a növényevők eltűnésének kombinációja hozta létre az algáknak e hatalmas trutymóját” – mondta Aronson. – „Kellett valamilyen külső zavar, amely elpusztította a korallt és utat nyitott az algáknak.”