Mégsem halt ki az indiánok mágikus madara

A királyharkály (Campephilus principalis ) hosszú fehér csőre miatt angolul az ivory-billed melléknevet kapta, azaz csőrét az elefántcsonthoz hasonlították. Franciául pedig „poule de bois”, azaz erdei tyúk néven emlegették e hatalmas fakopácsot. Az indiánok mágikus állatként tartották számon a Picidae családba (Piciformes rendbe) tartozó harkályt, amelyet 1944 óta kihaltnak hittek, bár 1999-ben és 2002-ben már érkeztek híradások arról, hogy újra feltűnt Észak-Amerikában ez a ritka madár. A korábbi hírek azonban egyedi megfigyeléseken alapultak, amelyeket nem lehetett ellenőrizni. A kilencvenes évek végén az Egyesült Államok déli részén, a nyolcvanas években Kubában vélték újrafelfedezni a királyharkályok egyik alfaját.

Kétségkívüli bizonyíték

Most azonban kétségkívüli bizonyíték áll a kutatók rendelkezésére a királyharkály újbóli felfedezéséről. A természetvédők pedig méltán örülnek a hírnek. A királyharkály korábban tollazata miatt volt keresett, de az indiánok mágikus mivolta miatt is tisztelték. A tolla miatt levadászott állatokat azonban nemcsak közvetlen módon fenyegette az ember. A természetes élőhelyek ritkulása miatt is egyre nehezebb helyzetbe került a madár, amelynek tolla egykor annyi női kalapot díszített…

Az 1944 óta kihaltnak hitt fajra most Arkansas szövetségi államban, az USA déli részén bukkantak rá. A szóban forgó térség neve Big Woods, amelyet magyarra Nagyerdő néven is fordíthatnánk…

Az esemény, az újrafelfedezés olyan nagy port kavart Amerikában, hogy sajtótájékoztatót kellett tartani, és ezen John W. Fitzpatrick, a Cornell Laboratory of Ornithology (a Cornell Madártani Laboratórium) igazgatója áradozott a tudományos szenzációról.

2004 óta gyakoribbá váltak a bejelentések

2004 óta megsűrűsödtek a jelentések a madár megpillantásáról, és egy alkalommal videofelvétel is készült a királyharkályról. A videó igazolta, hogy egy olyan harkályról van szó, amelynek szárnyai 3 láb (azaz majdnem egy méteres) fesztávolságúak, és a királyharkályra oly jellemző fekete-fehér minta is kivehető a felvételen.

A mostani újrafelfedezés három megfigyeléssorozaton alapult: az első pillantást 2004. február 11-én vetette a királyharkályra Gene Sparling, aki Arkansas állam Hot Springs nevű településén lakik. Aztán Tim Gallagher, a Cornell College és Bobby Harrison, az Oakwood College hallgatói keresték fel a területet Sparlinggal együtt. További kutatások után 2004. április 25-én aztán David Luneau-nak (University of Arkansas) sikerült lefilmeznie a madarat, amint egy fatörzsről felemelkedett a levegőbe.

Politikusok is segítséget ígérnek

A hír olyannyira pozitív volt, hogy a politikusok is azonnal aktivizálták magukat: az USA belügyminisztere és mezőgazdasági minisztere is megszólalt az ügyben. A most felbukkant madár védelmére azonnal dollármilliókat ajánlottak fel, amelyeket a helybeli hatóságok és az ott élő lakók kaphatnak.

A belügyminiszter, Gale Norton azt is közölte: egyelőre nem születtek tervek arra, hogy miként mutassák be a nagyközönségnek a fakopácsot. Ám azt kérte az amerikaiaktól, hogy „ne szeressék halálra” a királyharkályt. Fitzpatrick közleménye a madár újbóli felbukkanásáról a Science című tudományos folyóiratban jelent meg.

A királyharkály a maga nemében az egyik legnagyobb madárnak számít, és azon hat madárfaj közé tartozott mindeddig, amelyeket 1880 óta kihaltnak tekintettek. Korábban ez a fakopács az USA déli területeinek nagy részén fordult elő, méghozzá nagy számban.