Még mindig ép az „első” kacsacsőrű emlős

Amikor az Ausztráliában letelepedett európaiak hazaküldték e furcsa küllemű élőlény első példányát Európába, akkor az teljesen zavarba ejtette a tudósokat, akik arra a következtetésre jutottak, hogy minden bizonnyal több állatból összeállított ügyes hamisítvány. Csak akkor került pont az ügy végére, és fogadták el az állat létezését, amikor további példányok érkeztek a Föld másik feléről.

De mi történt az eredeti példánnyal, amely oly emlékezetes módon rászedte a szakembereket? Bármily meglepő, még mindig megtalálható egy londoni múzeumban, mégpedig figyelemreméltóan jó állapotban. Szombaton tették közzé róla az első fényképeket egy ausztrál folyóiratban. A Természettudományi Múzeum érthető módon félti a kényes példányt, de nemrég beleegyezett a különleges körülmények között történő lefényképezésébe.

Mivel ezt az egyedet használták a kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) első tudományos leírására, így ez a példány az ún. holotípus vagy típuspéldány. A Földön élő minden élőlénynek van egy típuspéldánya, és ezt használják hiteles mintaként, hogy eldöntsék, vajon új fajt vagy alfajt fedeztek-e föl a későbbiek folyamán.

Státusa ellenére a kacsacsőrű emlős holotípusa nem tipikus, főként azért, mert olyan kicsi. „Valójában egy fiatal hím” – magyarázza Daphne Hills, emlős kurátor. Talán nem meglepő, hogy először egy fiatal állatot fogtak be és küldtek Londonba. Hills vélekedése szerint „valószínűleg fiatalsága és tapasztalatlansága miatt könnyű volt elfogni”.

A kacsacsőrű emlős holotípusa túl értékes ahhoz, hogy nyilvánosan kiállítsák. Leragasztott dobozban tárolják egy fiókos szekrényben a múzeum északnyugati szárnyának, az ún. Emlőstoronynak a harmadik emeletén. Szerény nyugvóhely ez Ausztrália természetrajzának ilyen lenyűgöző darabjához, de gondoskodik arról, hogy a holotípus védve legyen a hőmérséklet- vagy páratartalom-változásoktól.

Az eltűnt koponya rejtélye

Akad még némi hozzáfűzni való az „első” kacsacsőrű emlős történetéhez, ehhez a nyomra vezető adatok az állat jobb hátsó lábához erősített címkén találhatók.

A kacsacsőrű emlőst elsőként a múzeum elismert természettudósa, George Shaw (aki kételkedett a hitelességében) osztályozta. Ez után „elveszett” a többi példány közt, míg föl nem fedezte a múzeum másik legendás alakja: Michael Rogers Oldfield Thomas.

Oldfield Thomas jegyzeteiben szerepel egy megjegyzés, miszerint az állat egyik lábáról letört a sarkantyú (mindegyik kacsacsőrű emlős hátsó lábain sarkantyúkkal jön a világra, de a nőstények életük korai szakaszában elvesztik).

Egy sokkal fontosabb hiányt is följegyzett: nem volt meg az állat koponyája. Amikor a típuspéldányokat konzerválják, az a szokás, hogy a bőrt és a koponyát együtt őrizzék, és Shaw 1799-ből származó leírása utal arra, hogy ez történt a kacsacsőrű emlős esetében is. Mire azonban Oldfield Thomas „újra fölfedezte” az állatot, a koponya eltűnt. A holléte még ma is rejtély.