Hogyan védekeznek a növények a behatolókkal szemben?

A növények a PSH segítségével elpusztult sejtekből álló védőzónát hoznak létre a fertőzés helye körül, hogy megakadályozzák a támadó kórokozó elterjedését. Eddig azonban rejtély volt, hogyan akadályozzák meg a növények, hogy magukat is elpusztítsák, miután bekapcsolták a sejtöngyilkossági folyamatot.

Most azonban Savithramma Dinesh-Kumar és munkatársai a Yale Egyetemről bejelentették, megtalálták azt a gént, amely normális esetben továbbítja az „életben maradni” jelet a növényi szövetben. E szignál nélkül az ellentétes „elpusztulni” jelzés kiterjed a fertőzött területekről, és a növény többi része is károsodik.

A csoport egy vírussal könnyen megfertőzhető dohányfajtán tanulmányozta a növény–kórokozó kölcsönhatásokat a laboratóriumban. A modellrendszer lehetővé tette a kutatók számára, hogy inaktiválják, „elhallgattassák” a növény PSH válaszához nélkülözhetetlen gént. Amikor a gént inaktiválták, a növény képtelen volt szabályozni a PSH kiterjedését, ami kiterjedt sejtpusztuláshoz vezetett az egész növényben.

Amikor egy növényi kórokozó érintkezésbe lép a jövendőbeli célpontjával, a növénysejtek azonnal kifinomult molekuláris válaszreakciók sorát indítják be. Ezek a védekezési mechanizmusok, köztük a PSH, hasonlóak az állati sejtek által mutatott immunválaszokhoz, amikor azok harcolnak valamilyen kórokozóval.

Valójában a PSH nagyon alaposan kutatott, ennek ellenére még mindig zavarba ejtő jelenség, amelyet jószerivel minden sejttípusnál leírtak, növényekben és állatokban egyaránt. A PSH kritikus szerepet játszik sok biológiai folyamatban, köztük az immunrendszer működésében, az embrionális fejlődésben és a hibás sejtek eltávolításában. Amikor a PSH rosszul működik, vagy megrongálták a kórokozók, a hatások végzetesek lehetnek, olyan betegségek kialakulásához vezetnek, mint a rák, az Alzheimer-kór és az AIDS.