Előd, Szalóme, Kordélia2020. október 22., csütörtök
Természet

Gigantikus természetpusztítás ősi nyomai Ausztráliában

2005.07.11.Admin
National Geographic Magyarország

Az Ausztráliába érkező első embercsoportok okozták az érintetlen természeti környezet pusztulását a távoli, déli kontinensen – erre a következtetésre jutottak most amerikai tudósok. Az ősi ökoszisztéma összeomlását alighanem a tűzgyújtás váltotta ki.

Alighanem a hatalmas tüzek okozták az egykori ausztráliai ökoszisztéma pusztulását. A tüzeket az első bevándorlók gyújtották meg valószínűleg, legalábbis ezt állítja a Science magazinban megjelent legújabb tanulmány. A bizonyítékokat ősi tojáshéjak elemzése szolgáltatta.

Tojáshéjak elemzése

A tojáshéjak analízise ugyanis megmutatta, hogy az ausztráliai madarak drasztikusan megváltoztatták étrendjüket, amikor az emberek színre léptek. Ezután ugyanis a madarak nem füveket, hanem olyan növényeket kezdtek fogyasztani, amelyek inkább a bozótos területekre jellemzőek.

A mostani tanulmány alátámasztja azoknak a szakértőknek a korábbi véleményét, miszerint a fajok 10-50 ezer évvel ezelőtti tömeges kipusztításáért az ember a felelős világszerte – és nemcsak Ausztráliában.

Más tudósok szerint viszont az okok bonyolultabbak, és a több tízezer évvel ezelőtti klímaváltozáshoz kötődnek. Ugyanakkor Dr. Marilyn Fogel, a washingtoni Carnegie Intézet kutatója most inkább a hirtelen, emberi beavatkozás teóriáját megerősítő bizonyítékokat talált.

 Az Eyre-tó

Az Eyre-tó

Az emberek az első számú gyanúsítottak

Ezek olyan kémiai „nyomok”, amelyeket tojáshéjak elemzéséből gyűjtöttek össze a tudósok. „Az emberek az első számú gyanúsítottak” – nyilatkozta az amerikai tudós. De nem az emberi vadásztevékenység vagy az elődeink által hordozott esetleges új betegségek megjelenése okozta a környezetpusztítást, hanem Fogel szerint a nagyszabású tüzek vezettek a környezeti katasztrófához. Fogelék kutatása azért tűnik megbízhatónak, mert a tápláléklánc legalsó szintjét vizsgálták, tehát azt a szintet, ahol nem az esetleges hatások érvényesülnek, hanem az egész ökoszisztéma sorsa nyomon követhető.

A tűzgyújtás emberi szokása ugyanakkor mégiscsak összekapcsolódhat a vadászattal, de nem ez volt az egyetlen tényező: egyes térségeket meg akartak tisztítani a vadontól, más hordáknak, embercsoportoknak jelzéseket akartak leadni, stb.

Több helyen kutattak

Fogel csoportja az Egyesült Államokban és Ausztráliában kutatott a lehetséges magyarázatok után. Több száz fosszilis (megkövesedett) tojáshéjat vizsgáltak meg Ausztrália különböző térségeiben, elsősorban a belső vidékeken. Ezek életkora egészen 140 ezer évig terjedt. Főleg a Lake Eyre (Eyre-tó) környékén, Közép-Ausztráliában analizálták a leleteket. Itt találták a legtöbb tojáshéjat. Megvizsgálták az emuk és a Genyornis-nak, egészen pontosan Genyornis newtoninak nevezett kihalt madár kövületeit. Ez utóbbi sem tudott repülni, nagyságára nézve pedig egy strucchoz hasonlítható. A széntípusok, amelyek a tojáshéjakban megmaradtak, vezették nyomra egyébként a kutatókat: a karbonfajták ugyanis attól függően térnek el egymástól, hogy mit ettek a madarak.

50 ezer éve az emuk tápláló füveken éltek, de miután megérkeztek az emberek (körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt) áttértek a fák és a cserjék ehető részeire. A Genyornis viszont képtelen volt váltani, és így kihalt.

A madarak egy része, például az emuk egy precedens nélküli gyors környezetváltozásra reagáltak helyesen, míg számos más – főleg testesebb – állat képtelen volt alkalmazkodni, és így kipusztult. A nagyobb emlősök, madarak és hüllők 85 százaléka járt így Ausztráliában – állítják a kutatók. Ez körülbelül 50 ezer éve történt, amikor az első embercsoportok Indonézia felől megérkeztek Ausztráliába.

Mégiscsak több oka volt a tömeges kipusztulásnak?

A fajok tömeges kipusztulása más kontinenseken is összefügg a modern emberek megérkezésével. Ez azt sugallja, hogy a két folyamat összefügg egymással. Például Észak-Amerikában a mamutok kihalása annak a 12 ezer évvel ezelőtt megjelenő új embercsoportnak „köszönhető”, amelyik kőhegyű lándzsákat használt.

Érdekes, hogy a teóriák között felmerült az is, hogy a két folyamat esetleg felerősíthette egymást. Az sem kizárt, hogy mindkét eseménysorozat egy harmadik, alapvetőnek tekinthető ok következménye. Így például az emberek vándorlásának felerősödése és az állatok kipusztulása lehet, hogy egy klímaváltozás következtében történt. Így egyes állatok sorsa tényleg megpecsételődhetett, hiszen nemcsak a változó éghajlathoz, hanem új, nagyon veszélyes ragadozókhoz (az emberekhez) kellett volna alkalmazkodniuk egyszerre. Ez nyilvánvalóan minden fajnak nem sikerülhetett.

Ehhez a teóriához áll közel Clive Trueman nézetrendszere, aki az angliai Portsmouth egyetemén dolgozik. Szerinte bizonyos nagyobb emlősök túlélték a Fogelék által hirtelen változásnak nevezett időszakot, vagyis a növénytakaró drasztikus „cseréjét”. Így a BBC-nek nyilatkozva azt állította Trueman, hogy valószínűleg összetettebb jelenségről van szó, amelyet tovább kell vizsgálni. Alighanem több okot kell feltételezni továbbra is, tehát a jégkorszaki vándorlásokat (az emberekét) és a klímaváltozást (természetes folyamat), s ezek összetett hatását kell tovább analizálni.

Hozzászólások

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

A lombkoronákat összekötő kétágú kötélhidat készítettek kutatók a Hainan szigetén élő, súlyosan veszélyeztetett hainani gibbon megmentésére.

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Úgy tűnik, az egészség számára fontos baktériumoknak jót tesz a természetes környezet.

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

Az Év Fája versenyt immár 2010 óta szervezi minden évben az Ökotárs Alapítvány. A címet idén, a július óta tartó online szavazáson izgalmas küzdelem után, a mélykúti júdásfa nyerte el.

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Az angolna (Anguilla anguilla), a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és a jászkeszeg (Leuciscus idus) verseng a 2021-es év hala címért - közölte az MTI-vel Magyar Haltani Társaság elnöke.

Halakat rabló madár

Halakat rabló madár

Régi nevük rablósirályok, és ezt az elnevezést nem meghazudtolva az a taktikájuk, hogy nagyobb vizeinken a sirályoktól és csérektől rabolják el a zsákmányukat.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket