Harapós szöcskék?
Nem kell tartani a zöld lombszöcskéktől: nem horrorisztikus méretűek, nem fordulnak elő tömegesen, és csak akkor harapnak, ha valaki kézbe veszi őket.
A hét elején kapott szárnya az a hír, hogy a Francia Intézetnél szombaton megrendezett utcabálon szokatlan méretű, harapós rovarok tűntek fel. A riadalmat okozó zöld lombszöcskék azonban teljesen veszélytelenek az emberre. Ezt már csak azért is fontos leszögezni, mert azóta pánikszerű telefonhívások árasztották el az Állatkertet, amelyekben a szöcskék veszélyességéről érdeklődnek.
A zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima) nem új jövevény a hazai élővilágban, sőt igen elterjedt, és hétköznapi fajnak számít. Európa nagy részén és Szibériában egyaránt közönségesnek mondható. A városokban is előfordulnak, de rendszerint nem kerülnek az emberek szeme elé, mert zöldes színükkel a parkok, ligetek növényzete között nehéz észrevenni őket. Meghallani már sokkal könnyebb, hiszen ciripelésük jellegzetes, erős hangú.
A város zöld területeinek közelében alkonyatkor hallható „tücsökciripelésért” is sokszor nem a tücskök, hanem a zöld lombszöcskék felelősek. Bár ezek az állatok jelen vannak városainkban, leginkább csak akkor lehet meglátni őket, ha valamilyen szokatlan esemény miatt elhagyják rejtekhelyüket. Valószínűleg ez történhetett a Bem rakparton is az utcabál ideje alatt.
Bár a zöld lombszöcske a nagyobb termetű hazai szöcskefajok közé tartozik (a legnagyobbra egyébként a fűrészlábú szöcskék nőnek nálunk), testhossza a fejétől a potroh végéig ritkán haladja meg a 3, 5 centimétert. A szárnyával együtt már kicsit hosszabb, 6-7 centiméteres, és ha repülés közben kinyitja a szárnyait, a szárnyak fesztávja valóban elérheti a 12-14 centimétert. Ez tehát nem jelent szokatlanul nagy testméretet.
A kifejlett állatok egyébként júniustól ősz közepéig népesítik be az élőhelyeket és keresnek párt maguknak. Mivel ragazodó életmódot folytatnak, és az egyedek a fajtársakkal szemben is védik saját területüket, tömeges rajzásuk, inváziójuk gyakorlatilag lehetetlen, ettől tehát semmiképpen nem kell tartani. Mint ahogyan attól sem, hogy embereket támadnak meg. A zöld lombszöcskék ragadozók ugyan, de ebben a minőségben csak a náluknál kisebb rovarokra, rovarlárvákra veszélyesek.
Harapásra csak akkor lehet számítani, ha valaki kézbe veszi őket: ilyenkor az állat védekezni próbál, és mivel semmilyen más módja nincs erre, az életmódjából adódóan igen erőteljes rágóival próbál az őt fogva tartó kézbe harapni. Súlyos sérülést persze így sem lehet szerezni, bár a harapás nem kellemes, és a vér is kiserkenhet. A lényeg: nem kell rettegve az utcákat járnunk attól tartva, hogy a zöld lombszöcskék áldozatává válunk!
 |
| |
Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert
Útjelzőt épít magának egy hangya
Egy sivatagi hangya extra magasra építi a fészkénél lévő dombot ha nincs más látható útjelző a környezetében, így az élelmet gyűjtő dolgozók könnyen és gyorsan hazatalálnak.
A legtöbb hal hidegebb vízbe költözik
Egy új kutatásból kiderült, hogy az óceánok halai a klímaváltozásra adott válaszként közelebb költöznek a hidegebb, sarkvidéki, illetve mélyebb vizekhez.
Fotózzunk természetkárosítás nélkül!
Örvendetes módon a természetfotózás mára sokak hobbija lett, ám ezzel a problémák is megszaporodtak.
Biztonságos szex a világ legveszélyesebb pókjával
A Sydney-tölcsérhálóspókot tartják a világ legveszélyesebb pókfajának, a faj párzási rítusát most sikerült először részleteiben megfigyelni.
Az ormányosbogárfélék is lehetnek beporzók
Az ormányosbogárfélékre általában csak kártevőként gondolunk, egy új kutatás azonban jótékony szerepükre is rámutat.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
