Fiókák, kölykök, ecsetfarkú pelék a fővárosi állatkertben

Nyolc flamingófióka látható a felnőttek társaságában a Fővárosi Állat- és Növénykert flamingótavánál. A fiókák egy-két hét eltéréssel június végén és július elején keltek (a legfiatalabb 7-én kelt), de kezdetben nemigen lehet látni őket, hiszen a fészkelőhelyet a flamingók férőhelyüknek a közönségtől legtávolabb eső felében szokták kialakítani. Mostanra viszont a fiókák elég nagyok és eléggé közel jönnek ahhoz, hogy minden látogató megláthassa őket. A flamingófiókák persze még nem egészen olyanok, mint a felnőttek: nemcsak kisebbek, hanem jellegzetes rózsaszínű tollruhájuk sem alakult még ki. Ehelyett hamuszürke, pihés tollazat fedi a testüket.

A rózsás flamingók (Phoenicopterus roseus) egyébként nagy kolóniákban szeretnek fészkelni, így állatkerti körülmények között is ott szaporodnak jól, ahol több tucat kifejlett állat él együtt. A tojók egy, vagy nagy ritkán két tojást raknak az iszapból és homokból kialakított, miniatűr vulkánra emlékeztető fészeképítmény „kráterébe”. A fióka 21-31 napos költési idő után kel ki a tojásból. A cseperedő flamingók táplálására az első pár hónapban a felnőttek emésztőcsövének felső szakaszán speciális begytej termelődik, ezt csurgatják a fiókák csőrébe. Emellett a fiatalok egyhónapos koruk elteltével már az önálló táplálkozással is megpróbálkoznak. Az ivarérettséget 3-5 éves korukban érik el, és a természetben akár a harmincéves kort is megérhetik. Az ismert legidősebb állatkerti egyed 44 éves koráig élt.

Szaporulat a szirtiborzoknál is

Szaporulat volt az Elefántházban bemutatott szirtiborzoknál is. A három kölyök megpillantásához azonban kell némi szerencse, mert – életmódjuknak megfelelően – elég gyakran elbújnak a kövek közé. Ha azonban éppen nincsenek az állatok „rejtőzködős” kedvükben, akár azt is meg lehet figyelni, hogy milyen ügyesen másznak fel még a kölykök is egészen megmászhatatlannak tűnő felületeken, és hogy milyen szívesen időznek a felnőttek hátára felkapaszkodva.

A sziklai szirtiborzokról (Procavia capensis) egyébként tudnivaló, hogy a borzhoz semmi közük nincs, a tudósok inkább arra a megállapításra jutottak, hogy ezek az állatok az elefántokkal állnak közelebbi rokonságban. Ez persze elsőre talán nehezen hihető, hiszen a szirtiborzok ritkán nőnek 4, 5 kg-osnál nehezebbre, ám számos anatómiai jellegzetességük, például a láb csontszerkezete az elefántokkal való rokonságra utal. A nőstény szirtiborzok 202-245 napig vemhesek, és ellésenként általában 1-6 utódot hoznak a világra. A meglehetősen fejlett állapotban megszülető utódok kéthetes korukban már megpróbálkoznak a szilárd táplálékkal is, bár az anyaállat akár öthónapos korukig is nevelheti őket. Az ivarérettséget 16-17 hónapos korukban érik el, és állatkerti körülmények között – ahol a legtöbb állathoz hasonlóan tovább élnek, mint a vadonban – akár a 11 évet is megérhetik.

Új lakók

A nemrégiben érkezett afrikai ecsetfarkú pelék (Graphiurus murinus) igazi ritkaságnak számítanak az állatkertekben. Jelenleg az egész világon összesen tizenkét állatkertben láthatják ezt az állatfajt a látogatók. Magyarországon ez az első alkalom, hogy ilyen állatokat állatkertben bemutatnak.

A rágcsálók, közelebbről a pelefélék közé tartozó faj Afrikában, a Szaharától délre eső területeken őshonos. Az állatok meglehetősen aprócskák, a kifejlett állatok tömege rendszerint a 30 grammot sem éri el. Táplálékuk főként növényekből, fűfélék magvaiból áll, de rovarok, alkalmanként kisebb madártojások és fiókák is szerepelnek az étlapjukon. Védekezésre erős metszőfogaikat használják, amelyekkel erőteljes harapásra képesek. A természetben a fás és bozótos, sziklás, de fűfélékben sem szegény területeket kedvelik leginkább, és legtöbbször az éjszakai órákban aktívak. Éppen ezért az Állatkertben is az éjszakai állatokat bemutató állatházban láthatják őket a látogatók.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert

Fotók: Bagosi Zoltán