Környezetvédelmi zöldkártya teheneknek?
Bár a Kalifornia légszennyezettségét mérő intézet teheneknek szóló „környezetvédelmi zöldkártyát” vezetett be nemrégiben, egy új kísérlet szerint az állatok kevésbé szennyezik a levegőt, mint azt eddig hitték. Bebizonyosodott az is, hogy a tehenek döntően a kérődzés során felszabaduló gázokkal szennyeznek.
Kétségkívül igaz, hogy a kaliforniai San Joaquin folyó völgye annak ellenére Amerika kiemelkedő légszennyezettségű vidékei közé tartozik, hogy a régió nem nehéziparáról vagy vegyiparáról híres, hanem tejgazdaságairól. Állatok tízezrei sorakoznak a hatalmas kiterjedésű farmok istállóiban és naphosszat kérődznek. Egyes becslések szerint közel három millió állat szennyezi a környezetet egyszerű létével, csak 2000 óta húsz százalékkal nőtt az állatállomány. Bizonyos környezetvédő csoportok szerint a tehenek sokkal veszélyesebbek, mint a San Joaquin folyó völgyében pöfékelő nagyfogyasztású autók.
Tehenek vagy teherkocsik?
A University of California kutatója, Frank Mitloehner legújabb kísérleteinek eredményei szerint azonban a tehenek sokkal kevésbé felelősek a völgy erős légszennyezettségéért, mint azt eddig gondolták. Kísérletében négy hatalmas sátrat, saját elnevezése szerint „biobuborékot” állított fel egy kísérleti farmon. A biobuborékokban az állattenyésztés eredeti körülményeit utánozva négy különböző módszert alkalmaz: a kontrollsátorban természetes körülményeik között figyelik meg nemcsak az állatokat, hanem a levegőben található legapróbb molekulákat is.
A másikban minden második héten kitisztítják a tehenek sátrát, a harmadikban egy vegyszer révén meggátolják a vizelet és az ürülék találkozásakor keletkező ammónia termelődését, a negyedikben pedig rizsszalmát helyeznek el az alomba, amelynek segítségével a vizelet lefolyik a talajra, a tehenek ürüléke viszont fennmarad a rizsszalma tetején.
A kutatások meglepő eredményt hoztak: az amerikai kutató szerint ugyanis nem a tehenek által létrehozott „végtermékek” vegyülése okozza az illékony szerves vegyületek felszabadulását.
Kérődzés közben szennyeznek
Bár a kísérlet alapvetően azt próbálta bizonyítani, hogy a tehénürülék és vizelet, valamint a tehenek által kibocsátott bélgázok jóval kisebb arányban szennyezik a környezetet, mint azt eddig feltételezték, a végeredmény szempontjából nem lényegtelen apróságra figyeltek fel a kutatók. Mitloehnerék azt figyelték meg, hogy a szennyezőanyag mennyisége drasztikusan csökkent, amikor a sátrakból kiterelték az állatokat, annak ellenére, hogy friss tehénlepényeket hagytak maguk után.
Mitloehner szerint éppen ezért nem az ürülék szennyezi a környezetet a felszabaduló gázokkal, hanem maga az állat természetes kérődzése révén. Miután ugyanis a tehenek lenyelték táplálékukat, az a bélrendszerükbe kerülve különféle baktériumokkal „fertőződik” meg. Ekkor már metángáz keletkezik, húsz perc múlva pedig a kérődzés beindulásakor a globális felmelegedést elősegítő metángáz szabadul fel a tehénből. Mitloehner szerint ez az oka annak, hogy a tehenek valóban szennyezik bizonyos módon környezetüket.
Nem annyira, mint gondolták
Mindazonáltal a kísérlet azt is bebizonyította, hogy a szennyezés mértéke korántsem akkora, mint azt eddig állították: a San Joaquin völgyének légszennyezettségét felügyelő intézet szabályzata szerint egy tehén átlagosan 6 kg szennyezőanyagot bocsáthat ki magából évente. Környezetvédők, de maga az intézet is azonban már régóta azon lobbizik, hogy a törvényt megváltoztassák, mivel adataik szerint manapság immár 10 kg metán is kikerül a levegőbe évente egy-egy tehén révén. Az állattenyésztők mérései szerint ugyanakkor mindössze 2, 5 kilogrammról lehet szó egyedenként.
A felügyelő szervezetek offenzívája egyelőre sikeresnek mondható, mivel egy nemrégiben bevezetett rendelkezés értelmében az ezer állattal vagy annál többel rendelkező farmoknak ezután környezetvédelmi engedélyért is folyamodniuk kell, amennyiben folytatni kívánják tevékenységüket. A farmeroknak így nemcsak állategészségügyi szempontból kell megfelelniük ezután, hanem általános környezetvédelmi szempontok alapján „zöldkártyás” vizsgát is kell tenniük.
Ugyanakkor Mitloehner legújabb kísérlete az állattenyésztőknek ad igazat, akik szerint a völgy legfőbb szennyezőanyag-kibocsátói semmiféleképpen sem a farmokon kérődző állatok, hanem az a hatalmas mennyiségű autó, amely a San Joaquin folyó völgyében közlekedik. Állattenyésztők szerint ráadásul a természet rendes folyamatába nem is lehet beavatkozni, az állatoknak nem tiltható meg, hogy kérőddzenek, az embereknek viszont nem kötelező nagyfogyasztású autókkal közlekedniük.
Éppen ezért a farmerek szerint nemcsak a tehenek szennyezőanyag-kibocsátását kellene bemérni, hanem végre egyszer azt is, hogy a hatalmas kamionok milyen mértékben járulnak hozzá a légszennyezettség növekedéséhez. A farmerek arra gyanakodnak – talán nem alaptalanul –, hogy a gépek által létrehozott károk aránya jóval nagyobb, mint a tehenek által okozott szennyezés.