A világ legválogatósabb állata
Az állatok zöme – sok embert is belevéve – csupán maroknyi potenciális nemi partnert vesz szemügyre, mielőtt párt választana. A tudósok nemrég azonban felfedezték, hogy bizonyos kaliforniai rákok nőstényei párzás előtt 106 vagy akár még több hímet is megvizsgálhatnak.
Az Animal Behavior folyóirat most megjelent számában publikált tanulmány alapján az Uca crenulata integető rákok nőstényeit tekinthetjük a föld legfinnyásabb állatainak.
„Tudomásom szerint, egyetlen más faj sem vesz szemügyre még csak megközelítően sem annyi jelöltet, mint a kaliforniai integető rák” – mondja Catherine deRivera, a tanulmány vezető szerzője. DeRivera, aki a San Diego-i University of California kutatóbiológusa, még azt is hozzáfűzte, hogy a gerinctelenek többsége, egyes emlősök, kétéltűek és hüllők szomszédaikkal vagy az első szembe jövő jelölttel párzanak, de legalábbis azzal, amelyik helyesen adja elő az udvarlási rítust.
A kaliforniai integető rák nősténye nem adja be ilyen könnyen a derekát. DeRivera és csoportja a kaliforniai Chula Vistában lévő Sweetwater-folyó torkolatának nyílt árapályzónájában lévő populációt figyelte meg. A hím rákoknak „agglegényüregeik” vannak. A hímek csoportokban állnak üregeik közelében, és nagy ollójukkal hívogatóan integetnek a nőstényeknek.
A hívójelet észlelő nőstények először bekukkantanak a hím lyukába, amelynek nagysága tükrözi a hím méretét. Gyakran az üregbe vetett egyetlen pillantás is elég a nősténynek, amely rögtön továbbmegy egy másik integető hímhez. Máskor jobban bepréselheti a testét a lyukba, de még ezután is odébbállhat.
100-nál is többször megismételhetik ezt, mielőtt elfogadható otthont találnak, amely valószínűleg a testméretükhöz a legjobban illő lyuk lesz. Amint a nőstény beköltözik, ő vagy a hím lezárja az üreg bejáratát. Néha a hím úgy oldja meg ezt, hogy a nagyobbik ollóját a lyuk fölé tartja. Mindegyik üreg elkülönülő kamrákat tartalmaz, és elég akár négy nőstény számára is, így egyes hímek mini háremet gyűjthetnek össze.
A nőstények 2-16 napig maradnak a lyukban, ez idő alatt párzanak és lerakják petéiket. A nőstények még a lárvák kikelése előtt távoznak, és a kis rákok az éjjeli dagályok idején kerülnek ki a nyílt vízbe.
DeRivera úgy véli, hogy a nőstények azért olyan válogatósak, mert a megfelelő méretű üreg kényelmesebb és több hőt őriz meg. A lárvák könnyebb távozását is lehetővé teszi, ami csökkenti az esélyét, hogy valamilyen ragadozó zsákmányául esnek.
John Christy, a panamai Smithsonian Trópusi Kutatóintézet integető rákokkal foglalkozó szakértője azt gondolja, hogy a nőstény válogatóssága – legalábbis részben – összefügg a nőstény belső konfliktusával: folytassa-e a táplálkozást vagy hagyjon fel az evéssel a párzásért és szaporodásért.
Tom Langen, a Clarkson Egyetem biológia és pszichológia tanársegédje szerint a tanulmány azt is igazolja, hogy a kis agyméretű, „alacsonyabb rendű” élőlények nem feltétlenül együgyűek, és viszonylag bonyolult adaptív feladatok megoldására képesek.