A Föld „legromantikusabb” gerincese
A hímek a legbámulatosabb dolgok végrehajtására képesek, hogy meghódítsák a nőstényeket, ez különösen igaz a „hegedűszerenádhoz" folyamodó bunkósszárnyú pipra hímjeire.
A veréb méretű, színpompás dél-amerikai madarak hegedűhangszerű zümmögéssel udvarolnak a nőstényeknek, amelyet úgy keltenek, hogy másodpercenként 100-nál többször rezegtetik szárnyukat, számol be a különös szerenádról Kimberly Bostwick a Cornell Egyetem és Richard Prum a Yale Egyetem munkatársa.
A rovarok, például a tücskök között megszokott ilyen hangkeltési mechanizmus a gerincesek közt talán csak a piprákra jellemző. „Olyan gerinces állatról van szó, amely átlépte a hangkeltés egyfajta, rovarokra jellemző módjának korlátját. Ennek érdekében az evolúció folyamán a madár speciális tollakat „fejlesztett ki”, amelyek hangszerként működnek, és szárnyát minden más eddig megfigyelt gerincesnél gyorsabban képes mozgatni” – mondja Bostwick.
A hím bunkósszárnyú pipra (Machaeropterus deliciosus) nászszerenádja csengő „tikk-tikk-ting” hangra hasonlít. A „tikk” hangjegyek éles kattanások, míg a „ting” kitartott, hegedűszerű hang.
A különös hang Charles Darwint is izgatta, aki 1871-ben írt a bunkósszárnyú pipráról Az ember származása című tanulmányában. Noha könyvében találhatók illusztrációk a madár szokatlan tollairól, Darwin nem tudta, hogyan kelti a hangokat.
Bostwick és Prum nagy sebességű kamerák felvételei segítségével adtak választ a kérdésre a Science legfrissebb számában.
A madár az ágon ülve úgy hozza létre a „tikk” hangot, hogy előre hajol, és gyorsan verdes a szárnyával a háta mögött. A „ting” ugyanezzel a mozgással kezdődik, miközben a szárnyakat a test felé húzza, emiatt a specializált belső tollak egymáshoz dörzsölődnek.
Mindegyik szárnyon található egy kampóval vagy kis lappal felszerelt belső toll, valamint egy szomszédos toll, kiemelkedésekkel és megnagyobbodott, üreges szárral. A hegedűszerű zümmögés úgy jön létre, hogy a horgas toll nekidörzsölődik a szomszédos tollnak. A madár azután rezgeti a szárnyait, kitartva a „ting” hangot.
Az egész mozdulatsort másodpercenként 106 rezgő mozgás alkotja, ami a leggyorsabb ismert mozgás az állatvilágban.
A csupán az ecuadori esőerdő egy sávján előforduló bunkósszárnyú pipráknál a hímek vetélkednek a párzásért, a nőstények pedig egyedül nevelik a fiókákat. A hímek szárnya minden valószínűség szerint a szexuális szelekció miatt alakult ilyen különös módon: a hangkeltés vonzóbbá teszi a hímet a faj nőstényei számára.
Kezdődik az őszi daruszezon
Már lehet jelentkezni a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság darunéző túráira.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Ez az egyik legszebb hangú énekesmadár
A nagy fülemüle hazánkból szinte teljesen eltűnt.
Magyarországon is láthatunk keselyűt
A fakó keselyű egykor jóval gyakoribb volt hazánkban, ma elvétve lehet vele találkozni.
Madarak terjesztik Új-Zéland egyes gombáit
A szarvasgombaféléket és néhány hasonló fajt világszerte emlősök terjesztik, ám Új-Zélandon nincsenek őshonos szárazföldi emlősök.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
