A poszméhek jó tanulók
Egy új tanulmány szerint a poszméhek eszes jószágok, amelyek megfigyelik a többi poszméhet, hogy megtanulják, melyik virágokból lakomázzanak.
A megfigyeléssel való tanulás képessége általában bizonyos madarakhoz, tengeri emlősökhöz és főemlősökhöz köthető. Ez az új tanulmány kitágítja a kört egyes rovarokra is.
„A méhek képesek maguktól és másoktól is megtanulni dolgokat” – állítja Bradley Worden, az Arizona Egyetem poszméhekkel foglalkozó kutatója. Worden és munkatársainak eredményei a Biology Letters of the Royal Society következő számában jelennek meg.
A poszméhek tanulási képességének vizsgálatához Worden és munkatársai egy üvegfalú megfigyelőállomást állítottak fel, ahol a poszméhek láthatták a többi méhet, amint a különböző virágokból táplálkoztak. A táplálkozó méheket előzőleg beidomították, hogy bizonyos színű művirágokból szívják ki a nektárt. Később ugyanilyen megjelenésű friss virágokat tettek elérhetővé a megfigyelő poszméhek számára. A megfigyelő poszméhek azonnal határozottan előnyben részesítették azokat a virágtípusokat, amelyekből a korábban látottak szerint a többi méh táplálkozott.
Egy másik kísérletben az arizonai kutatók műposzméheket készítettek, és az előnyben részesített virágokhoz vagy damillal azok fölé rögzítették őket. Ezután hagyták, hogy a megfigyelő poszméhek néhány percig tanulmányozzák ezt a különös diorámát. Kiderült, hogy a műméhek – amelyek nem tudtak semmilyen kémiai vagy eddig ismeretlen más kommunikációs jelet küldeni – ugyanolyan megfelelőnek bizonyultak a tanuláshoz, mint az igaziak.
„Jó megtudni, hogy ez a fajta tanulás a poszméheknél is megvan” – mondja Bennett Galef, a kanadai McMaster Egyetem viselkedéskutatója. Ez gyakori viselkedés a társas állatok között, mondja, és a poszméhek is közéjük tartoznak. Más meglepő módon jó megfigyelő állatok többek közt a hangyák, a tücskök és a polipok.
„A háziméheket és poszméheket már régóta a rovarvilág ’értelmiségének’ tekintik” – mondja Lars Chittka, viselkedésökológus, a London Egyetem Queen Mary College-ének munkatársa, ezt igazolja a mostani kutatás is.
Worden poszméhekkel végzett munkája csak újabb szeg annak a gondolatnak a koporsójába, mely szerint alapvető különbség van a gerincesek és a gerinctelenek mentális képessége között, mondja Chittka. – „El kell búcsúzni attól az elképzeléstől, mely szerint a rovarok egyszerű reflexmasinák, csak azért, mert rövid az élettartamuk és apró az agyuk.”