A denevérek osztoznak szeretőiken

Ez lehetővé teszi, hogy a kolóniai denevérjei közeli rokonai legyenek egymásnak, mondja Stephen Rossiter, a University of London, Queen Mary zoológusa, aki a Nature folyóirat e heti számában tette közzé munkatársaival végzett kutatásai eredményeit. A kutatók úgy vélik, hogy az ilyen szoros családi kötelékek elősegítik a kolónia tagjai közti együttműködést, például a táplálék megosztását.

Annak ellenére, hogy a rokon nőstények osztoznak a nemi partnereken, a kutatók azt tapasztalták, hogy mégis sikerül elkerülniük a beltenyésztés genetikai csapdáját.

Rossiter csoportja tíz éven át tanulmányozott egy 45 nőstényt számláló denevérkolóniát egy ház padlásán az angliai Gloucestershire-ben. Ez idő alatt azt figyelték meg, hogy a rokon nőstények a vártnál sokkal nagyobb arányban osztoztak a partnereiken: 11 anya–lány pár legalább egyszer osztotta meg partnerét a másikkal, 7 nagymama–unoka párral együtt. Mégis mindezen partnercserebere közepette csupán egyetlen esetben fordult elő, hogy egy nőstény az apjával párzott. Egyelőre nem világos, miként kerülik el a nőstények a közeli rokonokkal való párzást, talán a szag alapján, feltételezi Rossiter.

Rossiter és munkatársai tíz éven át kora tavasszal befogták a nőstényeket, amikor egyetlen utóduk még szopott, így könnyű volt azonosítani az anyákat és kölykeiket. Az apa meghatározására a kutatók ugyanazt az apasági tesztet használták, amelyet a bíróságok is használnak az emberek esetében: elemezték az utód és a lehetséges apák DNS-ének rendkívül változó és ismétlődő szekvenciáit – jelen esetben az akár 30 km-rel távolabbi barlangokban lakó összes híméit.

Ragaszkodó nőstények

Sok nőstény több évig ugyanazzal a hímmel párzott, ami meglepő, mivel a denevérek zömét poligámnak vélték. „Teljesen megdöbbentünk” – mondja Rossiter. – „A nőstények majdnem 60 százaléka egynél többször párzott ugyanazzal a hímmel.”

Nem világos, hogy a nőstények miként képesek újra meg újra megtalálni ugyanazt a hímet. Minden évben – jellemzően ősszel – odarepülnek a barlangokhoz párosodni. Az anyák valószínűleg megtanítják a lányaikat, hol helyezkednek el a barlangok, mondja Rossiter. A párzás után a nőstény denevérek áprilisi ovulációjukig tárolják a spermát, majd visszatérnek kedvenc padlásukra, hogy világra hozzák és felneveljék utódaikat.

Evolúciós szempontból ésszerű lehet a nőstények számára, hogy ragaszkodjanak azokhoz a hímekhez, amelyek egészséges utódokat nemzenek. Éppígy ajánlatos lehet a jószomszédi viszonyok fenntartása: a nőstény denevérek életük 30 évének nagy részét ugyanabban a kolóniában töltik, megosztják a táplálkozóhelyeket és szorosan összebújva függeszkednek, hogy megőrizzék a testük melegét. Így előnyös lehet a genetikailag támogatott együttműködés.

Rossiter úgy tervezi, hogy legközelebb a denevérek szaglásának genetikai hátterét veszi górcső alá, hogy megállapítsa, miként kerülik el a nőstények a közeli rokon kiválasztását szexuális partnernek.