Három szlovén medvét telepítenek a Pireneusokba
Három barnamedvét importál Franciaország Szlovéniából, az Alpok délnyugati lábainál fekvő országból. A medvéket jövőre fogják szabadon engedni, hogy megmentsék a kihalástól a pireneusi medve populációt.
Dél-Franciaországban, a Pireneusokban egyre kevesebb barnamedve él, a kihalás szélére került ez a faj. Főleg azután tűnik kétségbeejtőnek a helyzet, hogy tavaly novemberben vadászok kilőtték az utolsó ismert, tisztán pireneusi eredetű nőstényt a Franciaországot és Spanyolországot elválasztó hegységben.
A hírek szerint jelenleg 15 barnamedve élhet a régióban, de ezek többsége már a korábban, a kilencvenes években behozott “szlovén” medvék leszármazottjai. Jövő év elején három újabb szlovén medve érkezik a területre, majd az év végén további két példányt eresztenek szabadon – francia kormányzati illetékesek szerint.
A Canelle nevű nőstény tavaly novemberi lelövése heves tiltakozásokat váltott ki, minthogy környezetvédők azt kérték számon az illetékes francia minisztertől, hogy nem tartotta be a korábbi ígéretét. Serge Lepeltier, a környezetvédelmi tárca vezetője ugyanis azt ígérte, hogy három éven belül megduplázzák a pireneusi medveállományt.
Ugyanakkor a helybeli pásztorok, állattenyésztők hevesen ellenzik a medvék visszatelepítését, mert szerintük óriási károkat okoznak a haszonállatok között.
Fociról és focistáról neveztek el új pókfajokat
A tudományos leírást végző szakemberek a póknem neveként kedvenc sportjukat választották.
A Galápagos menedék a melegedő óceánban
A klímaváltozás az óceán felmelegedésével is jár, azonban úgy tűnik, a Galápagos-szigetek egy ideig kedvezőbb helyzetben lesznek, épp ezért fontos a védelmük is.
Elkészült a légykapófélék családfája
Olyan jól ismert és közkedvelt madarak tartoznak ide, mint a vörösbegy, a kékbegy, a rozsdafarkú, vagy a fülemüle.
Telelő bajszos sármányok
A téli időszakban évről-évre megjelennek a Tapolcai-medencében és a Keszthelyi-hegységben a bajszos sármányok (Emberiza cia).
Bársonyatkák, a szinte láthatatlan segítők
Alapos megfigyelés (és jó látás, vagy egy jó nagyító) révén gyakran vehetünk észre ízeltlábúakon egészen apró piros pontocskákat, amelyekről ránézésre se nehéz megállapítani, hogy nem az adott állat részei. Ezek olyan élősködő atkák, amelyek az adott rovar vagy pók testnedveit szívogatják. Az apróságok általában valamilyen bársonyatka (más néven bíboratka) fiatal egyedei, úgynevezett nimfák. Ha sikerül olyan nagyításban megfigyelni őket, hogy a lábaikat megszámláljuk, akkor ez alapján el tudjuk dönteni egy atkáról, hogy felnőtt egyed vagy nimfa van-e előttünk: a kifejlett állat 8 lábbal rendelkezik, a fiataloknak viszont csak 6 jutott.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
