Először filmeztek le élő óriáskalmárt
Japán kutatóknak a világon először sikerült filmen megörökíteniük természetben szabadon élő, kifejlett óriáskalmárt, amely 900 méter mélyen, tapogatókarjait labdává tekerve fogta el zsákmányát.
A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent, a Csendes-óceánon készült képek tanúsága szerint az Architeuthis nevű óriáskalmár sokkal rámenősebb vadász, mint korábban gondolták.
Az ismeretterjesztő filmeket készítő társaságok több millió dollárt költöttek már arra, hogy megpróbáljanak filmre venni egy kifejlett óriáskalmárt természetes környezetében. Ezek az erőfeszítések nem jártak sikerrel, csupán egy csoportnak sikerült lefilmezni egy fiatal példányt. Japán halászok is készítettek felvételeket korábban, méghozzá egy felnőtt állatról, ám a felszínen. Mostanáig senkinek sem sikerült megörökíteni az állatot mélytengeri vadászterületén.
Tsunemi Kubodera és Kyoichi Mori a hatalmas lábasfejű lefilmezéséhez egy hosszú vezetékhez erősített kamerát és mélységmérőt használt, amelyet a kutatóhajójukról engedtek le a tengerbe. A kamera alá horogsort erősítettek különféle csalikkal, hogy odavonzza a kalmárt.
2004. szeptember 30-án, helyi idő szerint 9 óra 15-kor erőfeszítésük sikerrel járt. A japán Ogasawara-szigetek mellett, majdnem 1 km-es mélységben egy 8 méter hosszú Architeuthis csavarta a csali köré hosszú karjait, amelyek közül az egyik beakadt a horogsorba. Kubodera és Mori több mint 550 képet készített az óriáskalmárról, ahogy az ismételten megpróbált elszabadulni. Végül több mint négyórás erőlködés után a beakadt kar letört, így a kalmárnak sikerült elmenekülnie. A kutatók fölhúzták a kar 5, 5 m-es darabját a vezetékkel.
Működő tapogatókar
„Izgalmas volt egy eleven Architeuthis tapogatókart szerezni. Még működőképes volt, amikor a hajóra húztuk” – mondta Kubodera. A nagy tapadókorongok ismételten odatapadtak a hajófedélzethez és Kubodera ujjaihoz, amikor megpiszkálta a letört függeléket. – Nem volt olyan erős a fogás, amilyennek gondoltam, inkább ragacsos volt” – mesélte.
A felvételekből az is kiderült, hogy a korábban meglehetősen lomha lénynek tartott Architeuthis valójában energikus ragadozó.
Hatalmas mérete ellenére az óriáskalmár egyáltalán nem a legnagyobb ismert lábasfejű. Több más fajról, így a Mesonychoteuthis hamiltoni „kolosszális” kalmárról feltételezik, hogy még nagyobbra nő.
Egyes császárpingvinek dacolhatnak a klímaváltozással
A császárpingvinekre szomorú jövő vár a csökkenő tengerjég miatt, ám egyes kolóniái szerencsésebb helyzetben lehetnek a többieknél, legalábbis egyelőre.
Kecses röptű madár
Kedvelem a vizes élőhelyeket, a folyókat, holtágakat, halastavakat, patakok mentét, erdei tavakat bármelyik legyen is. Ezen élőhelyeket érdemes tavasszal és ősszel gyakrabban felkeresni, hiszen madárvonulás idején, ha a szerencse mellénk szegődik, mindig lelhetünk valami madárritkaságot.
2023. szeptember asztrofotója: Sarki fény színjátéka
A fotográfus a természet szépségeit úgy kívánja megörökíteni, ahogy az adja magát.
Rejtőzködő szürkeövesek
A lepkékről talán a színek jutnak először eszünkbe, pedig még a nappali lepkék között is jó néhány rejtőmintázatú fajt találunk.
Ritka költőfaj a Duna-Dráva Nemzeti Park területén
A Duna-Dráva Nemzeti Park Dunai Tájegységében található Riha-tó nádasában több mint négy évtizede ismert egy igen jelentős, vegyes gémtelep, ahol gyakran találkoznak a madármegfigyelők különleges, ritka fajokkal is.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
