Újabb bizonyító felvétel a gorillák eszközhasználatáról

A kutatók sokáig azt tartották, hogy az eszközhasználat kizárólag az emberre és néhány kistermetű, fürge majomfajra jellemző. A teória azonban megdőlt: egy hónapon belül ugyanis harmadszorra figyelték meg botok, kövek használatát gorillák körében is.

Ahogy arról lapunk is beszámolt, egy hónapja a kongói esőerdőben egy Leah nevű nőstény gorillát sikerült lencsevégre kapni, amikor megpróbált átgázolni egy pocsolyán, de néhány lépés után derékig süllyedt. Az állat azonban nem adta fel: megragadott egy vízből kinyúló ágat, és azt használta a vízmélység mérésére, mielőtt mélyebbre merészkedett volna. Leah többször ellenőrizte a mélységet, miközben nagyjából 10 méternyire gázolt a tavacskába, majd visszatért a partra kölykéhez.

Egy másik esetben az Efi nevű nőstény letört egy vastag ágat egy bokorról, és azt használta támaszként, miközben növényeket ásott ki. Ezután hidat készített az ágból, hogy könnyebben keljen át egy sáros talajrészen. (Korábbi cikkünk a témában >> )

Most pedig az ugyancsak kongói Dian Fossey Gorilla Alap kezelésében lévő parkban fotóztak le a kutatók egy gorilla nőstényt, a két és féléves Iteberot, amint köveket használ pálmadió feltöréséhez. Ez kifejezetten komplex cselekedetsornak számít. A kutatók szerint Itebero viselkedése arra utal, a gorillák a korábban feltételezettnél mélyebben és többet értenek környezetükből.

Itebero egy éve él a parkban. Az orvvadászok által befogott állatot a helyi hatóság emberei szabadították ki, és helyezték el a parkban. Az előző kettő és a mostani eset közötti lényeges különbség, hogy a vadon élő állatok nem kerülhettek kapcsolatba emberrel, Itebero viszont igen. Gondozói azonban állítják, hogy a diótörést nem leshette el tőlük, tehát nem beszélhetünk utánzásról esetében.

Az a tény, hogy az emberszabású majmok használnak eszközt, bepillantást ad az emberi evolúcióba is. Ezért a kutatók hangsúlyozzák a közép-afrikai gorillák és csimpánzok hatékonyabb védelmének szükségességét. „Az ilyen és hasonló megfigyelések mindenkit örömmel töltenek el, ámulunk a főemlősök intelligenciáján és az emberrel való hasonlóságán, ám még mindig sokan vannak, akik befogják és elfogyasztják őket” – nyilatkozta az AP hírügynökségnek Thomas Breuer, a New York-i székhelyű Wildlife Conservation Society (Vadvédelmi Társaság) természetvédelmi biológusa.

A becslések szerint ma már csak kevesebb mint 5000 síkvidéki gorilla él Közép-Afrikában, pontos felmérést azonban a kongói polgárháború 2002-es befejezése óta nem végeztek. A fegyveres konfliktus során élelemszerzés céljából a környező esőerdők vadjait nagy mennyiségben irtották a katonák és a lakosság is.