Elpusztult a világ legidősebb lármás darva
Kanadai vadvédelmi tisztviselők bejelentették, hogy elpusztult a világ legöregebb nőstény lármás darva. Hosszú élettartamát a veszélyeztetett fajok megmentésére tett erőfeszítések bizonyítékaként ünnepelték.
A 28 éves madarat – eltűnése után egy hónappal – holtan találták a nyugat-kanadai Muskiki-tó partján. A vadvédelmi tisztviselők utoljára párjával és fiókájával látták, amint egy közeli mezőn táplálkozott.
A biológusok azóta nyomon követték, amióta 1977-ben kikelt a Wood Buffalo Nemzeti Parkban a faj visszahonosítására tett leghosszabb és legnagyobb erőfeszítés részeként. Végső maradványaként két tollkupacot és a közeli bokorba vonszolt dögöt találtak.
„Huszonnyolc év igen magasnak számít egy daru esetében, ezért úgy vélem, idős kora miatt pusztult el, majd a tetemet róka vagy prérifarkas tépte szét” – mondja Brian Johns az Environment Canada vadvédelmi szolgálatától.
A lármás darvak Észak-Amerika legnagyobb madarai, magasságuk 1, 5 méter, tollazatuk fehér, kiterjesztett szárnyuk fesztávolsága 2 méter, szárnyhegyük fekete, fejük vörös és fekete. A faj szaporodása nagyon lassú. Az elmúlt három évtizedben a populáció évente átlag 4 százalékkal nőtt.
A most elpusztult, Green-Rednek elnevezett daru hosszú élete reményt ad a biológusok számára, hogy a faj fönnmarad, mivel hosszú idő alatt sok utóduk lehet (Green-Rednek például 11 fiókája volt két pártól), és igazolták a védelmi intézkedések létjogosultságát, úgymint a szaporodóhelyek védelmét és a vadászati tilalmat.
1941-ben csupán 21 lármás daru élt Észak-Amerikában, jelenleg 475, ebből 130-at fogságban nevelnek.
Green-Red egy 217 egyedből álló vadon élő csapat tagja volt, amely minden évben a texasi Aransas Vadvédelmi Területre vándorolt, így életében nagyjából 225 000 km-t röpködött oda-vissza.
A lármás daru átlagos élettartama még ismeretlen, de a legtöbb tanulmányozott egyed 10–25 évet élt. A legidősebb példány most egy Green-Rednél egy évvel fiatalabb hím.
Az orvvadászat evolúciós változással jár
A nőstény afrikai elefántok az orvvadászat miatti evolúciós válaszként nem növesztenek már agyarat, és ezt most genetikai vizsgálattal is bizonyították.
Egy zuzmóritkaság nyomában
A növények szeretete és a madárrajongásom között nem könnyű meghúzni a határt, különösen ha valami ritka növényfajról van szó.
Partfalak egyik legkorábbi hódítói
A partifecske élőhelye általában nyílt vidékhez kötődik, ahol elérhető távolságban van folyóvíz vagy állóvíz, de jobb, ha kifejezetten ezek partfalai állnak rendelkezésére.
Magyar fotós képei is bekerültek a WildArt természetfotói közé
Litauszki Tibor lepkékről készített felvételeket saját, illetve nagyszülei kertjében.
A Pantanal halászó jaguárjai
Egy nemzetközi kutatócsoport több évi célzott munkával tárta fel e ragadozók különleges csoportjának életét.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
