Az állatvilág egy meglepően gyengéd anyája
A tudósok először készítettek képet egy kalmáranyáról, amely törődött utódaival: óriási zsákban hordozta magával petéit.
A kutatók távirányítású tengeralattjáró segítségével pillantották meg a Gonatus onyx apró kalmárt, amely testénél nagyobb méretű zsákban hordozta petéit. A Nature tudományos folyóiratban megjelent írásban annak a véleménynek adtak hangot, hogy ez növeli a bébi kalmárok túlélési esélyeit a kikelésük után.
A gondoskodásnak azonban ára van: az, hogy a petéket hónapokig a karjaiban tartja, legyengíti a felnőtt állatot, és így könnyen áldozatul eshet a ragadozóknak.
A kalmárok általában a tengerfenékre rakják le megtermékenyített petéiket, és magukra hagyják utódaikat, gondoskodjanak magukról, ahogy tudnak.
Mélybe merülők
A Gonatus oryx egyike a leggyakoribb kalmárfajoknak a Csendes- és az Atlanti-óceánban. Életének zömét sekély vízben tölti, de peterakáskor két-három ezer méter mélyre merül. A tudósok azt gondolták, hogy a többi kalmárhoz hasonlóan a tengerfenékre rakja a petéit.
Most azonban a kaliforniai Monterey Bay Akvárium Kutatóintézetének távirányítású tengeralattjárói sokkal látványosabb viselkedésről közvetíttek képeket. Brad Seibel és munkatársai a következőkről számoltak be a Nature hasábjain: „Öt kalmárt figyeltünk meg 1539 és 2522 m mélység között, mindegyik petetömeget hurcolt a karjaiban.”
A tengeralattjáró eszközeivel a csoport képes volt elemzés céljára befogni a felnőtteket, petéket és a nemrég kikelt utódokat. A Gonatus oryx csupán csak mintegy 20 cm hosszú, és méretéhez képest a petezsák hatalmas, majdnem dupla akkora, mint az állat hossza.
A petéket mindkét végén nyitott, két vékony membrán között hordozzák, és a kutatók megfigyelték, amint az anya vizet áramoltatott át a 2000–3000 pete közt, valószínűleg, hogy oxigéndús vizet jutasson hozzájuk.
Mindegyik felnőtt hat-kilenc hónapig hurcolta a petezsákot, mielőtt elengedte volna kicsinyeit. A kutatók szerint kétségtelenül egyszerűbb és kevésbé energiaigényes dolog lerakni a petéket a tengerfenékre és otthagyni őket, de sokkal bizonytalanabb az utódok életben maradása. A petékről való gondoskodás energiaigényes, de minden bizonnyal kifizetődő: jóval több utód élheti meg a felnőttkort.