Haladékot kapnak a szürke bálnák?

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (European Bank for Reconstruction and Development – EBRD) a napokban tette közzé, hogy 120 napos nyilvános társadalmi vitát kezdeményez, mielőtt döntést hozna a Szibéria keleti partjánál, a Szahalin-szigetek közelében tervezett, mintegy 20 milliárd dollár értékű kőolaj- és földgázkitermelő beruházás támogatásáról. A döntésre azért került sor, mert több természetvédelmi szervezet, köztük az IUCN ( International Union for Conservation of Nature – Természetvédelmi Világszövetség) felhívta a figyelmet arra, hogy a beruházás komoly veszélyt jelent a szigetek partjainál élő szürke bálna populációra. A nyugat-csendes-óceáni állomány minden évben a Szahalin-szigeteknél tölti a nyarat, hogy elegendő zsírtartalékot halmozzon fel a téli időszakra.

A tudósok már egyszer meghúzták a vészharangot a nyugat-csendes-óceáni szürke bálnák (Eschrichtius robustu ) miatt, de szerencsére a nyolcvanas években a Szahalin-szigeteknél felfedeztek néhány újabb egyedet. Becslések szerint mintegy 150 példány élhet jelenleg a világtengerekben.

Egy kicsit jobb helyzetben vannak a kelet-csendes-óceáni szürke bálnák, mert bár az évszázadok óta tartó bálnavadászat ezt az állományt is a kipusztulás szélére sodorta, 1946-ban védelem alá kerültek, és azóta 21 000-re nőtt az egyedszámuk. Valószínűleg a nyugat-csendes-óceáni populációnak is lenne esélye a regenerálódásra, ha a nyári pihenő és táplálkozó helyül szolgáló Szahalin-szigetnél található Piltun-öbölben nem zavarnák őket. Ám a táplálkozás az elmúlt években egyre nehezebbé vált itt számukra, mert mintegy 100 kilométerre a bálnák telephelyétől, a part menti gazdag kőolaj és földgáz lelőhelyeken 1998-óta kitermelés folyik.

A veszélyre a nemzetközi természetvédelmi szervezetek sajnos késve, már csak akkor hívták fel a közvélemény figyelmét, amikor a Sakhalin-Energy a második platform üzembe helyezését tervezte. Azóta már a harmadik platform építésével kapcsolatos munkálatok is elkezdődtek. Bár a beruházó ígéretet tett arra, hogy a kitermelőhely nem közelíti meg 7 kilométernél jobban a bálnák pihenő- és táplálkozóhelyét, a természetvédők az állomány veszélyeztetésétől tartanak.

A projekt második részének finanszírozásához a Sakhalin-Energy 500 millió euró értékű hitelt igényelt az EBRD-től, ezért az intézmény saját, többek között környezetvédelmi szakértőket küldött a helyszínre, a természetvédők kérésére. A Sakhalin-Energy 55 százalékban a Shell, 25 százalékban a Mitsui, 20 százalékban pedig a japán Mitsubishi tulajdonában van.

Idén júliusban a bálnák pihenőhelyének közelében már elhelyezték a platform aljzatát (négy, egyenként 24 méter átmérőjű betonoszlop). Az EBRD felszólította a beruházót, hogy készítsen jelentést a tevékenység környezetterheléséről, és az esetleges környezeti szennyezések elkerülésére tett lépésekről. Az EBRD ugyanakkor megjegyzi, hogy a tervezetben szereplő környezetvédelmi intézkedések a gyakorlatban nem igazán valósultak meg.

Éles vita a beruházók és a természetvédők között

„A második fúrótorony létesítésekor a vállalat maga mérte a zajterhelést, és megfigyeléseik szerint semmi nem utalt arra, hogy a területen lévő szürke bálnák viselkedése megváltozott volna” – mondta Matthew Bateson, a Sakhalin-Energy menedzsere.

Másképp vélekednek azonban az oroszországi WWF munkatársai. Ők 2005 júliusa és szeptembere között végeztek megfigyelést az itteni állomány körében, és arra a megállapításra jutottak, hogy a platform közelében a megnőtt hajóforgalom miatt lényegesen lecsökkent a bálnák száma, míg 2004-ben a beruházás megkezdése előtt a bálnák még egyenletesen fordultak elő a területen. A kitermelőhely 20 kilométeres körzetében előforduló egyedek is rendellenes viselkedést tanúsítottak.

Amennyiben mégis elkészül a platform, a bálnák kénytelenek lesznek alkalmazkodni, az állandó zajterheléshez, a sűrű hajóforgalomhoz és az olajszennyezéshez. Hogy ennek milyen következményei lehetnek, jól mutatja az Észak-Amerikában és Európában előforduló északi bálnafaj (Eubalaena glacialis) sorsa, amelyek közül sokan a megnőtt hajóforgalom áldozatául estek. Jelenleg nincs kilátás arra, hogy a platformot, a WWF követeléseinek megfelelően, néhány kilométerrel arrébb építsék fel, mert a beruházó technikai nehézségekre hivatkozva elzárkózik ettől a megoldástól.

A szürke bálna két populációja A szürke bálnának két populációja (nyugati és keleti) ismert, mindkettő a Csendes-óceán északi területén él. A keleti (nagyobb egyedszámú) populáció a nyarat a Bering- és a Csukcs-tengerben tölti. Mintegy 20.000 kilométeres 1-2 hónapos vándorút során november-decemberre érkezik a kaliforniai partokhoz. Januárban jutnak el a Kaliforniai-félsziget lagúnáiban lévő párzási helyükhöz. A visszaút februárban kezdődik, de jóval tovább tart, mint az előző vándorlás, mert a kicsinyek és a kedvezőtlen áramlási viszonyok nehezítik a haladást. A nyugati populáció nyári pihenő és táplálkozó helye az Ohotszki-tengerben található, ahol szinte egész évre elegendő táplálékot vesznek magukhoz, téli vándorlásuk végcélja a japán Kyushutól délre fekvő terület.