Partra vetett bálnák Mexikóban
Újabb bálnatetemeket találtak Mexikó nyugati partjainál. A jelenség okát még vizsgálják.
Az elmúlt napokban két alkalommal, összesen 9 bálnatetemre (többek között egy szürke bálnára és egy kisbálnára) bukkantak Nyugat-Mexikó partjainál. A bálnák pusztulásának oka még nem ismert, vizsgálatuk jelenleg is tart.
A szürke bálnák minden évben a tél közeledtével a sarkvidéki vizektől a melegebb területek felé veszik útjukat, a legfőbb cél a szaporodó helyül szolgáló Kaliforniai-öböl. Idén már mintegy 2.200 bálna érkezéséről adtak hírt a szakértők. A bálnák a vándorlás során mintegy 20.000 kilométert tesznek meg 1-2 hónap alatt, és november-december tájékán érkeznek a kaliforniai partokhoz. A visszaút februárban kezdődik.
A tudósok körében több feltételezés is van azzal kapcsolatban, hogy miért vetődnek partra a bálnák. Úgy tartják, hogy számos ilyen esetért az ember tehető felelőssé. A halászat során a hálóba beakadt és elpusztult egyedek idővel többnyire partra vetődnek. A sebesült, vagy beteg állatok is gyakran kisodródnak. Egyre gyakoribb jelenség, hogy a növekvő zajterhelés (hajófogalom, olajfúró platformok) miatt a bálnák elveszítik tájékozódó képességüket, és eltévednek. Letérnek a rég bevált vándorútról, és a sekély vizekbe jutva elpusztulnak. Ennek oka, hogy mivel leginkább hallás útján tájékozódnak, a sekély, homokos, iszapos aljzatú vizekben a hanghullámok rosszul terjednek.
Tavaly tavasszal Klaus Vanselow fizikus, és Klaus Ricklefs geológus, a busumi Kutató és Technológia Központ munkatársai rámutattak arra, hogy az Északi-tengerben 1712 és 2003 között előforduló esetek 90 százaléka összefüggésbe hozható az intenzív naptevékenységgel. Ez ugyanis megváltoztatja a Föld mágneses terét, a bálnák tájékozódási „berendezése” viszont egyrészt pont a mágneses téren alapul alapul.
A legtöbb hal hidegebb vízbe költözik
Egy új kutatásból kiderült, hogy az óceánok halai a klímaváltozásra adott válaszként közelebb költöznek a hidegebb, sarkvidéki, illetve mélyebb vizekhez.
Fotózzunk természetkárosítás nélkül!
Örvendetes módon a természetfotózás mára sokak hobbija lett, ám ezzel a problémák is megszaporodtak.
Biztonságos szex a világ legveszélyesebb pókjával
A Sydney-tölcsérhálóspókot tartják a világ legveszélyesebb pókfajának, a faj párzási rítusát most sikerült először részleteiben megfigyelni.
Az ormányosbogárfélék is lehetnek beporzók
Az ormányosbogárfélékre általában csak kártevőként gondolunk, egy új kutatás azonban jótékony szerepükre is rámutat.
Egyszerű tollruhás rovarvadász
A nagyobb városi parkokban, kertes házak között április második felétől gyakran hallani a szürke légykapók (Muscicapa striata) kapcsolattartó „cit-cit” hangját. Érdemes a lombkorona felső részében megkeresni a hang gazdáját.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
