„Zsugorodik” a világ legnagyobb hala

A cetcápákat (Rhincodon typus), a világ egyik legnagyobb halait, néhány kelet-ázsiai országban előszeretettel fogyasztják, ezért rendszeresen vadásznak rájuk. Az ausztrál kutatók ezt gyanítják a méretcsökkenés hátterében.

A halat a veszélyeztetett fajok közé sorolják, és az új tanulmány egyik szerzője ezért „nagyon aggasztó jel”-ként értékelte az új fölfedezést. Az adatok az ökoturizmussal foglalkozó társaságoktól érkeztek, amelyek cetcápanéző expedíciókat indítanak, sőt az északnyugati part mentén lévő Ningaloo Tengeri Parkban még úszkálni is lehet a cápákkal.

Mark Meekan az Ausztrál Tengertudományi Intézettől elmondta, hogy az ökoturizmussal foglalkozó intézmények rendre följegyzik valamennyi cápa helyét, méretét és nemét, amellyel találkoznak, és ezek elemzéséből derült ki, hogy a múlt évtizedben a cápák átlagos mérete hét méterről öt méterre csökkent.

„Ez vészjósló jel, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a cápák valószínűleg csak hat-hét méteresen érik el az ivarérettségüket.”

A cetcápák planktonevők, olyan kis tengeri élőlényekkel táplálkoznak, mint a krill. Akár 150 évig is elélhetnek, és ez alatt akár 20 méteresre is megnőhetnek. Feltehetőleg 30 éves koruk táján válnak ivaréretté.

A cetcápákat – sok más cápával egyetemben – hosszú élettartamuk és alacsony reprodukciós rátájuk miatt nagyon érzékenyen érinti a túlhalászat. – „Bár szerepelnek a nemzetközi kereskedelmüket tiltó CITES fajlistán, ez mit sem ér, ha mondjuk egy tajvani hajó fogja ki őket, és Tajvanon értékesítik őket” – mondja Callum Roberts cápakutató a Yorki Egyetemről. – „Tehát a cetcápák veszélyeztetettek, és a méretcsökkenés valószínűleg a nagy cápák kifogásának köszönhető.”

Az ausztrál vizeken megfigyelhető cápák száma is csökken, ami szintén a túlhalászat okozta veszélyre utal.

Fölcímkézés

Az Ausztrál Tengertudományi Intézet kutatói jelölő programot folytatnak, azért, hogy meghatározhassák a cetcápa vándorlási útvonalait Ausztrália, Ázsia és Afrika keleti partja közt. A vándorlási utak földerítése révén feltárhatják azt is, hogy mely területeken fogják be őket.

A távol-keletiek elsősorban húsuk miatt vadásszák a cetcápákat. Óriás úszóikat gyakran használják hirdetőtáblaként a cápauszonylevest fölszolgáló éttermeknél; májuk az olaja miatt értékes, porcukat pedig a hagyományos kínai orvoslásban alkalmazzák.

– „A halászattal foglalkozó emberek jó része helyi falusi lakos, akiknek nincs más megélhetési lehetőségük” – mondja Mark Meekan. – „Ha megtudjuk, kik ők, akkor adhatunk nekik más lehetőséget, mégpedig nagyon jövedelmezőt; a ningaloo-i ökoturizmusból 50 millió dollár bevétel származik évente, elég egy egész város fenntartásához.”