Elpusztult London bálnája

A hat méter hosszú északi kacsacsőrű cetet, amely szakértők szerint halakat követve, az erős dagály által is segítve úszhatott fel előző nap a Temzén, több órás, fejlett technikai eszközökkel végrehajtott mentőakció után emelték a nyugat-londoni Battersea-híd közelében egy önjáró uszály fedélzetére, és a hajó szombaton késő délután elindult vele a Temzén lefelé, a tenger irányában. A bálnát útközben folyamatosan locsolták, hogy ne száradjon ki a bőre. A terv az volt, hogy az állatot a Temze torkolatában visszaengedik a tengerbe.

A cetet kísérő állatorvosok ezt attól tették függővé, hogy a mentőakció közben vett vérminták nem mutatnak-e ki olyan betegséget, amely esetleg megakadályozta volna a tengeri emlős visszailleszkedését eredeti környezetébe. Ez utóbbi esetre a bálna kíméletes elaltatását tervezték, de a megtermett vízi lénnyel végül a természet végzett: a tenger felé vezető út utolsó szakaszán, szombat este azt jelentették az uszály fedélzetén tartózkodó állatorvosok, hogy a cet kimúlt.

Ilyen tengeri emlőst 1913 – a folyóbeli állatállomány rendszeres figyelésének kezdete – óta nem láttak a Temzén. A Temze meglehetősen alacsony vízhozamú, sekély folyó, folyásiránya erős tengeri dagály idején rendszeresen megfordul, ami megkönnyíthette a bálna felúszását egész Londonig.

A cet előző nap, turisták és londoniak százezreinek figyelmétől övezve a parlament és attól nyugatra fekvő Chelsea kerület között körözött, majd kora estére eltűnt. Szakértők reménykedtek abban, hogy az állat az ismét rendes folyásirányba fordult áramlással visszaindult a tenger felé, ám szombaton újból felfedezték a londoni Battersea kerület partjainál. A bálnán több sérülés nyoma látszott; ezeket valószínűleg akkor szerezte, amikor a Temzén horgonyzó hajóknak és motorcsónakoknak ütközött.

Az északi kacsacsőrű cet az Atlanti-óceán északi vizeiben él, kisebb csoportokban, és arról ismert, hogy hosszabb időre akár háromezer méteres mélységbe is képes lemerülni.