Lezárult a nemzetközi „elefánt-konferencia”

Az ázsiai elefánt (Elephas maximus) vadon élő egyedeinek élőhelyéül szolgáló összes dél- és dél-kelet ázsiai ország képviseltette magát a napokban a Kuala Lumpurban tartott nemzetközi konferencián. Az ázsiai elefánt fennmaradt állományainak helyzete igen kritikus, ugyanis napjainkra élőhelyük az eredeti alig több mint 5 százalékára zsugorodott. Egyedszámuk az elmúlt fél évszázad során 30-50.000-re csökkent, ami mintegy 10-15 százaléka az afrikai elefánt állományáénak. A faj jelenleg az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján van.

A jelenlegi találkozó azért is figyelemre méltó, mert ez az első alkalom, hogy a vadon élő állománnyal rendelkező mind a 13 ország hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni, és megvitatni a faj fennmaradásához szükséges intézkedéseket. A konferencia a malajziai kormány felhívására, az IUCN (World Conservation Union – Természetvédelmi Világszövetség) támogatásával jött létre.

„Az érintett államoknak hasonló problémákkal kell megküzdeniük. A mostani találkozó célja elsősorban a tapasztalatszerzés és tapasztalatcsere volt az ázsiai elefánt jövőjét illetően. Reméljük, hogy ez az esemény egy termékeny folyamat első lépéseként szolgál”– mondta Holly Dublin, az IUCN munkatársa.

Ember-elefánt konfliktus

Az elefántok egyedszáma országonként nagyon változó, míg Vietnámban alig 100 példány található, Indiában mintegy 20.000-re becsülik a populáció egyedszámát.

Dél- és Dél-Kelet Ázsiában világviszonylatban a legmagasabb a népsűrűség, ami ráadásul évente 1-3 százalékkal nő. Ennek eredményeképpen az erdők rovására fokozatosan növekszik a mezőgazdasági és a beépített területek aránya. Csak Indiában a korábbi 9 millió négyzetkilométernyi élőhelyhez képest mára csak mintegy 500.000 négyzetkilométer maradt fenn az elefántok számára.

A beszűkült élettér miatt az állatok táplálékszerzés közben gyakran „kitévednek” a mezőgazdasági területekre. A faj számára ezek az ember-elefánt találkozások jelentik a legnagyobb veszélyt, amelynek évente több száz állat esik áldozatul, ugyanakkor számos emberéletet is követel. A probléma az állatok élőhelyének zsugorodásával egyre súlyosbodik. Szakértők szerint igen nehéz megoldást találni, és olyan jellegű területhasznosítást kialakítani, amely figyelembe veszi az ázsiai elefánt hosszú távú fennmaradását is.

A fajt nem csak az élőhely beszűkülése fenyegeti, hanem a vadászat is, ugyanis az elefántcsont, az állat bőre és húsa igen kelendő termékek a nemzetközi piacon, annak ellenére, hogy az 1975. évi Washingtoni egyezmény alapján tilos az ázsiai (és az afrikai) elefántból készült termékek bármilyen formában történő kereskedelmi forgalomba hozatala.

Ha a helyi lakosság felismerné, hogy az elefántok (élve is) természeti és a gazdasági értéket jelentenek, valamint a farmereket megfelelően kompenzálnák az állatok védelme esetén, biztosíthatná a faj hosszú távú fennmaradását.

Ázsiai elefánt Az ázsiai elefántot, melynek négy alfaja ismert, első ránézésre kisebb füle, domború háta és magasabb homloka alapján különböztethetjük meg afrikai rokonától. A kisebb fül annak tulajdonítható, hogy mivel árnyékos helyen, többnyire erdőkben, bozótosokban él nincs szüksége olyan nagy párologtató, hűtő felületre. Az egyes egyedek kár a 70 éves kort is megérhetik.